Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 10. szám - Szőcs Géza: Kitömött utcák, hegedűk (kisregény-töredék)

— Azzal, hogy beszéltél róla: már megjelenítetted. Nem a név jelenít meg valakit.

— Vajon? S akkor ezt most a névvel megerősíttetni — nem fogom — ez két különböző dolog.

— És nem vagyok biztos benne, hogy akiről beszélnek vagy álmodnak, az nem érzi, hogy megjelent mások előtt. . . bennük. Mások tudatában. Álmában, szavaiban.

— A bennszülöttek is így hiszik. Csak ők a fényképről. Hogy ott marad a lelkűk a papíron vagy a gépben . . .

— És vajon rosszul hiszik? S ha nem is marad a papíron: nem érzi-e meg minden egyes alkalommal a lélek, hogy lefényképezték? S még azt is, ha nézik?

— Ha akarom, úgyis megkeresem Virág Zoltánt, már tudok ehhez eleget róla. És megkérdezem tőle a lány nevét.

— Maradjon ez titok.

— De nem marad titok. Engem, ha nagyon érdekel, úgyis megtudom.

— Az lehet, hogy jobban fogsz örülni annak, vagy inkább hasznodra válik, ha te találod meg a lányt.

— De én nem a lányt akarom megtalálni.

— A nevét. . .

— Nekem azért fontos a nevét tudnom . . . mert... ha akarod, elmondom utána. Ha megmondod a nevét.

— Lehet, hogy ismered a Zoltánt?

— Nem. Az életben nem hallottam róla.

— Ez nem magyar kislány.

— Német?

— Nem is német.

— Vagy zsidó?

— Ő nem. Ez egy orosz kislány.

— Jaj és úgy . . . tehát nem ott élt Magyarországon ... ezért nem .. .

— Nem . . . nem . . .

— Értem. Ezért volt nehéz a fiúnak. Többek közt.

— Valószínű, ez volt az . . .

— Azt mondtad, hogy egész idejét a lánynál töltötte; vagyis ott?

— Igen.

— Nem Natasának hívták?

— Nem. Nem Natasának.

— De egy orosz név?

— Ez egy olyan név . .. aminek az első hangzója olyan, mint egy csapóajtó, tudod, olyan ... le lehet vele a dolgokat vágni . . . mondjuk így, be lehet fejezni.. .

— Ez akkor nyilván egy mássalhangzó.

— Mássalhangzó.

— Ez a Tamara lehet.

— Ez a Tatjána.

16