Forrás, 1989 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 2. szám - Pintér Lajos: Képek és tapéták (Korniss Péter fotóihoz)
Képek és tapéták — Korniss Péter fotóihoz — H-árom fotós áll közel hozzám: Korniss Péter, az újvidéki Dormán László, és a kecskeméti Bahget Iszkander. Mindhárman szociofotósok. Képeikkel benépesítik a világot. Csoda ez, amikor manapság a legtöbb kép, legyen az költőé, költői kép tehát, festőé vagy fotósé: tapéta inkább, arra szolgál, hogy eltakarja a romos és salétromos falakat. Korniss Péter élni kezdte egy ingázó munkás, egy bejáró munkás életét, könyvet és fotósorozatot készített róla: A vendégmunkás címmel. Micsoda kihívás ez a cím. Tévesztés lenne? Hiszen a vendégmunkásság még inkább másság: még nagyobb távolság az ország lüktető szivétől, az ország teritett asztalától. Nagy László versében visszhangzik egy mondat: amíg ez a ház nem a miénk. S visszhangja: nem a miénk: Fotósunk fényképezi híven: nem a miénk. Ülnek a vonaton, arcuk apánké, anyánké, Krisztusé. Életük egy másik Magyarország élete. Ne csodálkozz rajta, hogy sötét. Milyen fénylőek, vakító hófehérek pedig az égi tapéták. Pintér Lajos 85
