Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Kabay Lisette: A kalotaszegi madárasszony
A címertan és a magyar művészettörténet tanúsága A Kalota nemzetség egyik erős ága a gyerőmonostori (gróf és báró) Kemény család. Késői, egyesített címerüknek még mindig központi ábrája a madár. Harántnégyeit címerpajzsuk lábán oszlop tetején álló madár, a pajzs főjén nyitott szárnypár látható. A gyerőmonostorin kívül még két magyar madárnőt ismerek. Az egyik madáralsótestű, gyertyatartónak kiképzett keveréklény bronz szobra. A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő, B. Oberschall Magda szerint XIII. századi munka Hajdúhadházáról ered. E madárnő válla mögül két kígyó (vagy kígyószerü díszítmény) nyúlik előre, melyeket ő meztelen emlői felé von. (2. kép Reprodukció a Magyar Művelődéstörténet I. kötetének 579. oldaláról.) A másik madárnő a kolozsvári Történelmi Múzeum kőtárában, a Perényi emlékkövön látható. Az 1601-ben készült címerkövön a madárnő koronán áll és fején is koronát visel. (3. kép.). A Perényiek későbbi, egyesített címerén is jól felismerhető az emberfejű madár. (Pallas nagy lexikona XIII. 930.) Kelemen Lajos és Dercsényi Dezső egyhangúlag nemzetségi monostornak tartja a templomot. Dercsényi hangsúlyozza, hogy urasági karzatja volt, tehát nem királyi vagy főpapi kezdeményezésre épült. Érthető, hogy a Kalota nemzetség egyik hagyományőrző tagja a család építette templom falába helyeztette nemzetségének jelvényét, a sárkánykígyós Madárasszonyt, melyet ősi címerként becsültek akkor is, mikor a vallásgyakorlatban már elvesztette jelentőségét. Adatok a szellemi néprajz köréből 1. A sárkánykígyókat „mellén melengető” gyerőmonostori madárnő felidézi a népmeséink megőrizte Sárkányok anyját, ki Berze-Nagy János szerint valamikor az anyamítosz istennője volt, majd elkerülhetetlen bukással Vasorrú bába lett. 2. Kriza János Vadrózsák c. gyűjteményében3 a 267. vers kezdete: „Puszta malomba / Cserfa gérénda,/ Rajta sétikál Bagoly asszonyka ... „A bagolyasszonyka „rengő bölcsőben” siró gyermekét emlegeti egy „fejér gölice” madárnak — ki viszont gyöngyös pártáját siratja. E madarak félreérthetetlenül nőket jelképeznek. 3. A MÉSZ-ban4 Madárka különösen kisgyermek, fiatal nő megszólításaként „kedvesem” jelentésű. 4. Madár fonóházi játékban Domaházán triviális értelmet nyer: a négykézlábon álló leány „kalitka”, s mikor a helytelenkedő legények feldőtik, meglátszik a madár,,.5 5. Mesebeli tündérek kedvük szerint válnak leányból madárrá és fordítva. 6. Tárgyunk szempontjából kulcsfontosságú a biztos szemű Berze-Nagy János felfogása, melyet Nagy Olga is magáénak vall. „Az istenséget tehát és ennek ambivalens megfelelőjét is madáralakban képzelték.”6,7 7. A magyar példák után csak egyetlen távolabbi, az altaji teleut sámán fohásza az isteni Madárasszonyhoz: „ .. . Most jövel te Kán anyám .. . Hét vasfa tetején hajlított fészket fonó Madár—tanyakurgáj asszonyunk.”8 Úgyszólván minden régi népnek voltak madáristenei. Madár—kígyó kapcsolat a magyar népművészetben 4. kép/а. Bogárteli (Bágara) kalotaszegi kapu madár—kígyó együttese.9 b./Nyárszón (Ne- arsova, Kalotaszeg), a 25. sz. ház 1904-ben állított kapufélfáján látható véset: kígyópár felé hajló madár. (Szerző gyűjtése), c. Mákói (Macáu, Kalotaszeg) kapufélfa óriási kígyót felragadó madara.10 37
