Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Sz. Mikus Edit: Szex a tromf…
Sz. Mikus Edit Szex a tromf... ... a könyvkiadásban, s a jelenlegi magyar könykiadásban egészen biztosan. Sajnos azonban nem lehet hosszasan ugyanazon aduval játszani, mert a játszma végén új leosztás következik. Főleg akkor, ha a játékos az aduit a játszma elején igyekszik kijátszani, a királyt, meg ászt sokszor feleslegesen tartogatja, vagy kikap és a legjobb lap a kezében marad... Az utóbbi hónapokban, években egyre több szexológiai jellegű kiadvány jelent meg a könyvpiacon, s a folyóiratok között is. Olykor nagyon alacsony színvonalon, csakis a szenzációra számolva, sokszor közepes színvonalon, jó ismeretterjesztő szinten, de a tudományos igényű ellenőrzést megkerülve, majd egyre gyakrabban igen magas nívón, a tudományosságot is szem előtt tartva. Néhány évvel ezelőtt a hazai szexológia fő hibájának éppen azt tartottam, hogy a tudományt szűkén értelmezik a hazai képviselők, s leszűkül az orvostudományra és a pszichológiára. Ma már szerencsére egyre kevésbé helytálló e megjegyzés, szélesedik a szexológia-értelmezés, s fellelhetők művelődéstörténeti érdekességek, néprajzi és szociológiai tanulmányok is. Ez az eklektikus könyvkiadás-politika azonban nemcsak a szexológia területét jellemzi, hanem a könyvkiadás egészét is. Legfőbb oka valószínűleg elsősorban az állami könyvkiadók prioritásának megszűntében keresendő, s abban, hogy a könyvkiadás (is) nemcsak a művelődéspolitika egy fontos területe, hanem üzleti vállalkozás is. Néhány éve megszaporodtak a magánkiadások (elsőként Miskolczi Miklós — éppen szex témájú — magánkiadású könyvei kavartak nagy port, majd legutóbb Végh Antal néhány hét alatt napvilágot látott slágerkönyve, a Gyógy katlan), s ez utóbbitól kaphattak „vérszemet” a gyors és hatékony kiadásra vállalkozók. Egyre több ismeretlen kiadói GM neve tűnik fel a könyveken, s ki ne hallott volna például a néhány éve nagy sikert aratott Táltos Kiadásszervezési GM kiadványairól, amely elsősorban gazdasági vállalkozás és csak huszadsorban kultúraterjesztő. (Gondolok itt a gyermekek számára nagy számban kiadott képregényeire — melyeket én károsnak tartok — s a szép, de napok alatt elemeire hulló Walt Disney-mesekönyvekre, melyek ára megkövetelhetné a sokkal jobb minőséget.) De megjelennek a könyvpiacon különböző vállalatok, intézmények is, jobb-rosszabb minőségű, szerkesztésű, de egységesen magas árú könyvekkel. A könyvkiadók művelődéspolitikájának alapja éppen az, hogy egy-egy könyvsiker bevételéből megjelentethetnek olyat is, melyekhez állami támogatás szükséges, a forgalom alapján nem hozná be saját árát. Az újonnan megjelenő kiadók azonban nem vállalják ezt a rizikót, csak a biztos üzletre mennek, s akkor jelenhet meg a könyv, ha tulajdonképpen már előzetes igényfelmérés alapján hetek alatt elkelt. Mindezt gyorsan és könnyen a szükségletkielégítő kiadáspolitika burkába öltöztethetjük, s így máris könnyen megfejthető a könyvkiadás eklektikusságának oka. Eddig, ha új könyvet akartunk venni, elég volt betérni egy-egy nagyobb könyvesboltba, s türelemmel összeválogathattuk az újdonságokat. Ma már végig kell járni az újságosokat, könyves pavilonokat, kisebb értékesítő helyeket, mert egyes kiadványok a szokásostól eltérő terjesztői vonalba kerülnek. Legbiztosabb pontnak azonban a főváros aluljárói bizonyulnak, ahol elsőként találhatók meg a „primőrök” és botrányt sejtető kiadványok. S ahogyan üzleti vállalkozássá fajult a műfaj, úgy a városok (főleg Budapest) színfoltjaivá váltak a rikkancsok, akik visszamentik régmúlt idők hangulatát. Evek óta gyűjtöm a szexológiai jellegű kiadványokat, műfaji változatosságra törekedve, sokszor előzetes színvonalbeli megkötöttségek nélkül. Ez azonban egyre inkább költséges hobbimnak bizonyul, hiszen nagy sűrűségben és egyre borsosabb árakon lehet hozzájutni. 49
