Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Sz. E.: Búcsú Sőtér Istvántól
Búcsú Sőtér Istvántól (1913—1988) Odysseus, nem vagy már fiatal: Minden ufazásod utolsó. (Rónay György: Odysseus utolsó utazása) Irodalmi életünkből eltűnnek a baráti asztaltársaságok és eltávoznak az asztal körül csevegő, vitatkozó írók is. Sőtér István is nem sokkal hetvenötödik születésnapja után hosszú útra indult, hogy a túlvilági asztalnál elfoglalja helyét Rónay György, Thurzó Gábor, Pilinszky János és mások között. Városok közegében élt: Szegeden volt fiatal, Pesten és Párizsban tanult, s legtovább a Vár, a Duna-part, a Víziváros környezete vette körül, ahol hajdan Liszt Ferenc is járt. Mindig két iskolájára volt büszke: az Eötvös Kollégiumra és a párizsi École Normale Supérieure-re. Igényességet és játékos szellemet örökölt mestereitől: Babitstól, Kosztolányitól, Krúdytól. Gyergyai Albert volt francia tanára a Kollégiumban, így tőle kapta Proust iránti szeretetét. Kiemelkedő egyénisége volt a mai magyar irodalomnak — mint irodalomtörténész, író, professzor. Főszerkesztője volt az akadémiai magyar irodalomtörténetnek, rektora volt az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek stb. Korai esz- széiben felejthetetlen kalandra csábította olvasóit Krúdytól Gide-ig és Sartre- ig. A játék és a valóság vonzotta, a „tegnapok ködlovagjai”, így Krúdy, aki a „megtalált idővel” ajándékozott meg minket. A romantika és a realizmus problémái foglalkoztatták, Eötvös és Jókai. Nagy kormonográfiája, a Nemzet és a haladás — a Világos utáni irodalmat tekintette át Aranytól Vajdáig. Világtájak vonzották, világirodalmi alkotók Tolsztojtól Thomas Mannig. Az ember és műve érdekelte, az alkotói módszer, az irányzatok. 1948-ban jelentette meg a Négy nemzedék című, élő magyar költőket bemutató kitűnő antológiáját, mely napjainkig példát mutathat igényességben, módszerben. A „születő arcok” közt 6 már felfigyelt Nagy Lászlóra. Sőtér Istvánt mint munkatársunkat is búcsúztatjuk. Katona József Bánk bánjával sokat foglalkozott (A teremtés vesztese), elismerte és értékelte Orosz László Katona József-kutatásait, Arany János és a Bánk bán, Aurelien Sauvage- ot emlékei című tanulmányai az elmúlt években jelentek meg a Forrásban. Többször tartott előadást Kecskeméten, így a Katona József Társaság ünnepi ülésein. Öröm volt hallgatni Sőtér professzor úr elegáns stílusú előadásait: „Nemcsak földrajzilag volt közel egymáshoz Nagykőrös és Kecskemét, de lelkileg is közel Katonához Arany, és még közelebbiek egymáshoz a cselekvésnek azok az útjai, melyekre Bánk rálépett... Katonában lehetett valami Bánkból, ami azt teszi valószínűvé, hogy Aranyban, aki Bánkot annyira megértette, lehetett valami közös Katonával”. Hadd búcsúzzunk Sőtér Istvántól Rónay György verssoraival: Mennyi emléket hoztam! és mennyit láttam, éltem! Van hátra még elég napom, hogy elbeszéljem? — Mögötted zúg a tenger, előtted vár az Angyal. — Kezdek beletörődni, hogy elviszem magammal. (Emlékek) Sz. E. 95
