Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Vári Fábián László: Szüreti ének, Jeszenyin búcsúja (versek)
Vári Fábián László Szüreti ének Esőcsepp nehezül venyigék szárán, legyezővé csukódik a szivárvány, s színei közül kibukik végre,-----fürtökké szépül az évszakok éke, sok féldrágakő vagy igazi gyémánt? Kosaram elejtem, becsukom késem, nem lesz itt szüret, kegyelem nékem! Mert felkészülve az elmúlásra, az egyéletre, az egyhalálra, arcomba mered ezer kis lokátor a lugas smaragzöld magasából. És ahogy bemért, befog sok inda, s kapaszkodva a hajszálaimba, mint Évát a Kígyó, úgy teper le ... S elömlik rajtam a tőke szerelme ... Térít magamhoz lomb susogása: „Min-den-bor-nak- tűz-a-va-rá-zsa”. S hallom is százszoros erősítésben.
/
