Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Hatvani Dániel: Erdei tisztás az Alföldön, Jöttment kántáló (versek)

Jelszót újítok: nem ölni — csakis ölelni.

De hol a szerelem?

De hol a régi pár?

Fekhelyük csalánok őrsége védi már.

Elmentek ők is, mások is az idő jár szalagján, maradt csak a torna: élők

cirkuszában

artista-mutatvány.

Emlék pöttyöződik, jégveréstől, széltől óvni kéne. Mit akar ez az erdő itten? Mit akar végre?

Mégis,

ki termékeny, annak van igaza; tenyérnyi e tisztás, de maga a haza!

Sokszorozott égtájak felől benyúló ágak rázzák ökleiket; akárhány vakondtúrás földrengést szülhet itt meg, halni sem szabad szépen

mindenkinek.

Faderékba vésett évszámok: elgennyedt történelem. Érintésre robbanó akna — mint a félelem, bűzlik lehelletünk.

Szájkosár helyett inkább a harapás mérge . ..

Mit akar ez az erdő itten? Mit akar végre?

Majd fölépül újra a lomb, fölépül,

mint a középkori templom öregek, fehémépek s gyermekek menedékéül. Vérpárlat, jövő méze,