Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Kabay Lisette: A kalotaszegi madárasszony
A nyelv tanúságtétele Képzelhetjük, milyen odaadó buzgalommal igyekeztek a magyar nyelvészek alapszókincsünk ismeretlen eredetű madár szavának származását felderíteni. Am minden vesződsé- gük hiábavalónak bizonyult. Úgy találták, hogy a madár magyar neve hiányzik a finnugor szókészletből, sem szláv, sem másféle kölcsönszónak nem tartható; még erőszakkal sem lehet hangutánzónak elkönyvelni és nem vezethető le semmiből sem, amihez egy mindennapi madárnak köze van. Honnan kaphatta hát a titokzatos nevét madarunk? A kérdés megválaszolása pogány hitvilágunk hagyatékának megvilágításában szórakoztatóan egyszerűvé válik. A magyar életfa, szülőfa tetején madár van. Ezt az együttest azonban nem tekinthetjük kizárólag népünk alkotta különlegességnek, hiszen már a sumér életfának őrállata Imdugud, a keveréklényű sas.18 Később sast hordoz koronáján a perzsa Mithras-kultusz világfája; az indiai emberfejű Garuda madár szintén életfán ül, sőt még az izlandi világkőrisre is jutott egy mitológiai sas. Kalavinka, a kínai madárasszony félig madár, félig nő, s a Koránban a szülőfa (der Vater Baum) ezerévenként hajt új ágakat, akkor ugyanis, mikor a Kerkes-madár hamvaiból újjáéled. Diószegi Vilmos a csúcsán madaras életfát népi műveltségünk alaprétegébe sorolja, és megjegyzi, hogy a szamojédség körében is több példát talált rá, de a finn-permi népek köréből eddig nem mutatták ki.19 Sejthető, hogy az életfák madarának nem kis köze lehet az életadáshoz, teremtéshez. Mind a jelképkutatás, mind a lélektan értelmezésében fa, bot, ág, hajtás, vessző, oszlop stb., hímségi elvre utaló elem. Magyarvalkói idős adatközlőmtől hallottam, hogy a phallast — melynek magyar megfelelője „ismeretlen eredetű szó” — életfának is nevezik. Tősgyökeres — mondjuk arról, kinek származását, családját ismerjük, aki nem elfajzott, nem fajtalan, nem fattyú. Családok felmenő — lemenő ágáról meg ágrólszakadtról beszélünk. Az istenfáját — hangzik a szitok, s más nyelvek szókincsében is feltűnő nyomokat hagyott az úgyszólván világszerte elterjedt fakultusz. Pais Dezső egyik értékes tanulmányában a „Madár” az állatokhoz fűződő totemnevek közt szerepel, tehát mint ilyen = ős, szülő. 20 A turul Árpád nemzetségének totemmadara, hím szárnyas, a Madárasszony meg az ő előzménye, még az anyajogúság idején fogant hitképzet kivetülése. Hogy az elsődleges Madárasszony olyan késői időben is létezett, mikor már a másodlagos turul-kultusz is végét járta, igen érdekes körülmény. Bizonyos rétegek még akkor is híven őrizhették a hitvilág egyik legősibb képzetét, mikor a központi vezetők osztálya már meghaladta az anyajogú hagyományokat. Azzal is számoljunk, hogy „ .. . a totemképzetek üresen, a hagyomány ereje által is fenntarthatják magukat.” 21 Diószegi Vilmos az Amur menti mandzsu-tunguz népekről írja, hogy a nemzetségi ősök nevét nem volt szabad kiejteniök. Példaként a medve körülírással képzett neveit közli: „nagyapa”, „nagyanya”, „apa”, „anya” stb. Gondolom, az eddigiek alapján az olvasó már összegezte is mondanivalóm lényegét: a magyar madár szó nem állatnév, hanem kulcsfontosságú totem-ős, anya, ősanya jelentéstartalmat hordozó fedőnév. Nem véletlen, hogy a madár szavunk hangteste sok nyelv „anya” fogalmat jelölő szavával egyezik: szanszkrit mátar, a perzsa máder, az angolszász modor, az angol mother, a holland moeder, a svéd moder, a német Mutter, a görög méter, a latin mater, a török máder stb. anyát jelent. Párhuzamként álljon itt a magyar madár szó néhány változata is: mádar, madér, modár, madar, medárka stb. Túl korai volna annak latolgatása, hogy a sokfajta „mater” közül melyiknek van legtöbb köze madarunkhoz. Ha úgy tetszik, anya szavunkból kiindulva is nyomozhatunk: a török ana jelentése „anya”, és van a törököknek egy nevezetes, hatalmas mesebeli szárnyasuk, a neve Anka. Ugyebár mi Anyukának mondanók? Sőt, az indoeurópai nyelvcsaládon belül is érzékelhető a madár-nő-anyaság összefüggés szemantikai hálózata. Angol bird „madár” — ang. birth „születés” Angolszász brid „fiatal madár” — ang. szász bríd „menyasszony, ifjú asszony” Német Brut „költés” (madáré) — ném. Braut „menyasszony, ifjú asszony”. Az angol brother (fiú)testvér, fivér szón csekély hangváltoztatással több mint egy tucat indoeurópai nyelv 43
