Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Kabay Lisette: A kalotaszegi madárasszony

Rögzítsük, hogy a madárasszony — elsősorban keveréklény mivoltából — hitregei

1 1

személy, ki kísérőállatok közt jelenik meg. Képletbe sűrítetten -— 1 —- állat — isten

— állat felépítésű csoportról tárgyalunk. Modellünk szerkezetét tekintve jelen esetben zárt, jelentéstartalmát tekintve viszonylag nyitottabb.

6. kép. Elsőnek egy i.e. 3000 körül faragott szteatit edény domborműves díszítményét említem, rajta az 1-értékű központi alaknak feltűnően nagy csőrszerű sasorra van, szemei madárszemhez hasonlóak. A dombormű rajza ikonográfiáiig már kikristályosodott, részarányos felépítésű (Varga D. nyomán). A gyerőmonostorinál mintegy 5000 évvel idősebb mezopotámiai leleten sz istenség szintén két óriási kígyót emel a magasba.

7. kép. Újsumér henger lenyomata Imduguddal, az isteni sassal, i.e. 3—2. évezred fordulója. A két kecskét felragadó Imdugud, az oroszlánfejű sas sumér hatalmi jelkép; Ningirsu-nak, a lagas-i termékenység és tenyészet istenének jelvénye.14

8. kép. Az egyik rakamazi (MNK) női díszkorong két állatot felragadó mitológiai madárral.

9. kép. Knóssosi lelet a krétai művészet fénykorából. Az istennő — egyesek szerint papnő

— pártaszerű fejdíszén állat ül, két kezével kígyókat emel a magasba. (Fotó Maraghianis)

10. kép. Innin—Innana uruki termékenység istennő madárlábakkal és szárnnyal kísérő állatai társaságában. Vitatott eredetű dombormű i. e. 1900 körül. (Varga Domokos nyomán.)

11. kép. I. e 6. századi pecséthenger perzsa uralkodó képével. íme a dicső „állatok ura”! Lábait, mert régi szabály szerint az isten nem léphet a csupasz földre, szfinxeken nyugtatja. Amint a gyerőmonostori Madáranya sem a földön, hanem az állatok farkán áll. A madár-fogalom az uralkodó fölötti Ahura-Mazdában testesül meg.ls

12. kép. Agighiol-i (RSZK) hamvasztásos sírból előkerült rátét-dísz. D. Berciu meghatározásában trákó-géta munka (régebben szkítának tartotta a szakirodalom). I. e. 4. század; „ . .. a volutákból kiemelkedő sas fején kígyó-koszorú.”16

Képtárunk távolról sem teljes. Tárgyunk változatai fellelhetők még Rhodoson, Romániában, Bulgáriában, Kínában és Perzsiában, sokadmagukkal Mezopotámiában . . . Egyiptomban . . .Indiában .. .s persze Arábiában is, hol a madár régi jelkép. Közép-Arábiában a sas napmadár volt, karmaiban kígyóval is szokták ábrázolni. Egy domborúan faragott dél—arábiai emlékkő töredékén két kígyó közrefogta sas látható.17

Az idő csapdája

A 6—12. számú képek a 8. sz. kivitelével történeti időrendben követik egymást. Sorozatunk legfőbb tanulsága az, hogy évezredes időközök elválasztotta alkotások — melyeket az egyenetlen fejlődés tényezőjével nem számoló osztályozás sohasem helyezne egymás mellé — struktúrájukat tekintve egyértelműen, tartalmilag ugyanúgy vagy dialektikusán azonos lényegűek.

Két műtárgy történeti egyidejűségéből nem következik, hogy művelődéstörténetileg is egyidejűek. Kortörténeti bélyegek alapján csupán valamely műtárgy születésének időpontja határozható meg, míg elvont eszmeiségének feltárása minél több szakterületre kiterjedő kutatást igényel.

Csodálatos Madárasszonyunk őseredeti mivoltát menthetetlenül elnyelné az időrend csapdája, ha helyét csupán szűk értelemben vett művészettörténeti szempontok szerint határoznék meg: Szokványosán a kalotaszegi dombormű a középkorba illenék, holott az újkőkorban fogant, a bronzkorban kiteljesedett világnézetet tükröz, méghozzá sok ezer éves szerkezeti képletben. A 7. és 8. kép szellemi tükörképe egymásnak, bár időrendben négyezer év van közöttük.

41