Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 10. szám - Kabay Lisette: A kalotaszegi madárasszony

5. kép. Andrásházi (Rädaia, Kolozs megye) 20. századi patkóíves oromfalon még mindig együtt őrködik a madár — itt páva — és a két sárkánykígyó, (szerző gyűjtése, egyszerűsített rajz.)

Az írásutáni varrottasok mintakincsében fellelt nőalakra vonatkozóan 1. Művészet, 1976/X. 39. o. f.

„Állatok úrnője”, az ősi istenanya

László Gyula, miközben Boldogasszony eredetét nyomozza, M. Rosztovcevet idézve írja a Potnia Théron-ról, az Állatok Úrnőjéről, hogy ennek a szkíták is tisztelte hatalmas istennőnek életútja a távoli őskorig követhető. Továbbá: „A szkíta istenanya kultuszának magyar öröksége a keresztény korban a Boldogasszony tiszteletében olvadt fel.”11 Madárasszonyunk láncszemként illeszkedik az állatalakos istenanyák folytonosságrendjébe. A keresztény egyház sem tudta magát függetleníteni a sok évezredes emléktől. Mária is állatokról körülvetten szüli kisdedét; a léleknemző madár összefüggést meg az őt megtermékenyítő szentlélek-galamb megfelelés képében örököltük.

Ahol hiába keresgéltem

Néhány látszólag Nyugatra mutató összefüggés szála az alaposabb vizsgálat nyomán elszakad. A francia és a kelet-franciaországi burgundi templomok Lúdláb királynéjának eredete vitatott, talán éppen keleti. A madárlábon forgó várról Solymossy Sándor állapította meg, hogy réges-régi ural-altaji mítosz maradéka.

„ . ..” életfa, griffmadár és más motívumok a kopt Egyiptomból kerültek először is Franciaországba, onnan meg Svájcba ...”, olvassuk Behm-Blancke nagyszabású művében.12* A sárkányról H. Kühn véleményét idézem alig rövidített fordításban: A sárkány nem létezett az antik görög világban (gör.drakon = kígyó). A történelem előtti germán világból sem eredhet, [náluk] csakis átvétel lehet, mégpedig Kína felől, különösképpen a Kína peremvidékén élő hun rokonságú szkítáktól.13

Hárpiák, szirének, sztümphaloszi madarak, erinnüszök, kérek, szeráfok, kerubok, angyalok, valkűrök, hattyúszűzek, normál madár alakot vagy szárnyat ölthetnek. Valameny- nyien másodrendű szereplői a hit regéknek. Eredetileg többnyire lélekmadarak, halálmadarak, számuk három vagy több, nem egy. Madáristennek nem tekinthetők, legfönnebb valamely isten madarának. Közülük csak az erinnüszöknek van kígyója. Az őket megörökí1 1

tő emlékek közt nem ismerek - — 1 — - szerkezetű alkotást.

2 2

Alaktani együtthatók

Felsőbbrendű lények neve, neme, tulajdonságai, szerepköre, tartózkodási helye mióta csak bepillanthatunk történetükbe, állandóan változott. A rájuk vonatkozó fogalmak áttételeződnek, kuszálódnak, egymásba olvadnak. Minél régibb, nagyobb valamely istenség, annál bonyolultabb a hozzá fűződő hiedelemhálózat. Ezen a nehézségen úgy lehetünk úrrá, ha tárgyunkat alaktani elemzéssel, strukturális egészében vizsgáljuk, másként elvesznénk a madárcsőrű, madártestű vagy — fejű hitvilági alakok rengetegében.

* Bodor András professzor úr figyelmeztetett rá, hogy az életfa és a griffmadár a kelta motívumkincsnek is sajátja. Vajon nem keleti hatásnak köszönhetően? Mind a kora, mind a késő vaskori kelta fémművesség előszeretettel alkalmazott jellegzetes keleti díszítőelemeket.

39