Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 10. szám - Lipcsey Ildikó: Kolozsvár évszázadai
újabb pestisjárvány tizedelte a város lakóit — a népességcsökkenést híven tükrözik a statisztikák. Ez az állapot, a romlás, visszefejlődés egészen 1790-ig tartott. Például hiába fejezte be 1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniaet, csak 1863-ban jelenhetett meg, ami elképzelhetetlen volt a korábbi századokban. 1790-ben azonban visszahelyezték a guberni- umot és a főhivatalokat — Kolozsvár ismét főváros lett. A 19. században a lelkes és áldozatkész lokálpatrióták hozzáfoghattak építéséhez-szépítéséhez. Utunk a temető felé Menet s jövet, El a lábas Jósika-ház előtt, Piacon át A Keresztessy során vezetett. A 19. század 30-as éveiben Golescu, Széchenyi, Táncsics meglehetősen vegyes képet örökítettek meg feljegyzéseikben. A francia De Gerandot, akinek utódai itt telepedtek le, elbűvölte az 1841-es diéta keleti gazdagsága — ehhez hasonlót talán csak ifjú Kós Károly: Kolozsvár népviselete című monográfiája hagyott ránk. A kolozsváriak, miután megszűnt II. József (1780—1790) reformjainak fenyegetése, nagy kedvvel láttak hozzá tudományos és kulturális intézményrendszerük kiépítéséhez, amely ismét Erdély fővárosává tette Kolozsvárt, s amelynek jelentős része a két világháború között, sőt, az 50-es évek elejéig magyar intézményként működött. Ezek sorjában a következők voltak. 1790: Erdélyi Múzeum, 1792: Magyar nyelvművelő és Kéziratkiadó Társaság, Magyar Nemes Színjátszó Társaság, azaz Kótsi Patkós János uram első állandó magyar színháza, amely a Farkas utcai színház befejezéséig (1804—1821) a Rhédey- és a Wesselényi-palotában játszott. 1819: Zenei Társaság — 1834—37 között Erkel Ferenc és Brassai Sámuel muzsikált itt együtt —, 1825: Gondoskodó Társaság, 1833: Kaszinó, ahol nagyban ment az olvasás, pipázás és politizálás. 1843: megépült az első közfürdő, 1844: Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet. 1806—1846 között feltűntek a fajanszot, cukrot, szeszt, ecetet, viaszt, selymet, papírt, szekeret, szerszámgépet gyártó, előállító manufaktúrák. 1827-ben bevezették az utcai petróleumvilágítást, és amikor 1846 novemberében és decemberében az egykori Fehér Lóhoz címzett fogadó helyén épült Redoutban hangversenyt adó Liszt Ferencet a Rákóczi-induló felhangzása után 300 fő kísérte szálláshelyére, már „világvárosi” fény fogadta. A Redouthoz sok történelmi esemény fűződik: az 1841/43-as országgyűlés a Múzeum Egyesület létrehozásáról határozott itt, 1848-ban itt mondották ki Erdély unióját Magyarországgal, s itt zajlott 1894 májusában a Memorandum-pör. A múlt század végétől a mágnás-, jogász- és iparosbálok színhelye volt. 1848-ban osztrák csapatok foglalták el a várost, és akárcsak 1687-ben, az országgyűlést ismét Szebenbe költöztették. Fejlődése átmenetileg lelassult. A városhoz ekkor már nemcsak a magyar és a német polgárság, hanem a gyér románság és zsidóság is hozzátartozott, sajátos szokásaival, egyleteivel, templomaival. A dualizmus korában Budapest központosítási törekvéseivel szemben komoly eredményeket mutatott fel a város, ahol fő művét írta Jakab Elek, az egykori honvédkapitány; az utolsó polihisztor, Brassai Sámuel működött és annyi fontos alapítványt köszönhetett a magyarság Erdély Széchenyijének, gróf Mikó Imrének. 1863-ban alakult meg itt г Jogtudományi Akadémia, 1869-ben a Mezőgazdasági Intézet, 1888-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, 1891-ben a Kárpáti Egylet, 1895-ben a Történeti Emlékek Múzeuma majd az Erdélyi Szépmíves Céh. А XX. század elején a Zenekonzervatórium, a Református és az Unitárius Teológia is megnyitotta kapuit. 1902-ben Fadrusz János felavatta Mátyás király és vezérei szoborcsoportját; 1906-ban felépült az új elegáns magyar színház, amelyben ma a román opera működik. Élénk társaséletről, kollégiumairól épp úgy híres volt a város, mint konzervatív irodalmáról. Az 1918-ig megjelenő kb. 500 sajtótermék rendkívül változatos képet mutat. 29
