Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Móser Zoltán: „Itt nyugszik egy meg holt”
Móser Zoltán „Itt nyugszik egy meg holt”-Ж—У válogatásnak az előzménye egy beszélgetés volt. A napokban Balassa Ivánnál képeket válogattunk egy újabb könyvéhez s közben a könyvkiadásunk lehetetlen helyzetéről beszélgettünk. Előjött az ő könyvüknek, a Magyar Néprajz-nak (társszerző: Ortutay Gyula) esete, amiből először csak tízezer példányt rendeltek, és most már 55 ezernél tartanak, sőt azóta megjelent németül és angolul is. „Az angolt egy skót barátom, egy ottani néprajzos fordította le, aki nemrég járt itt, és akivel — egy kis kerülővel — Tökre igyekeztünk, hogy megnézzük az ottani temetőt, mivel szégyen és gyalázat, még nem láttam azt én sem, bár írtam róla!” — Emlékszel-e, hogy a könyvetekben kitől származik az a kép? — kérdeztem némi, ritkán érzett büszkeséggel és talán elítélhető hiúsággal. — Ja, igen — jutott eszébe talán mosolyomról is — tőled. — Ez a kép nem került volna a könyvbe, nem készült volna el soha — így nem lenne ma ismert —, ha nem költözünk 15 évvel ezelőtt Zsámbékra, ha nem ismerkedem meg a toki református pappal, Király Lászlóval, aki nem mondja, hogy érdemes elmenni a temetőbe, mert ott régi sírok vannak. De ne elöl keressem, hanem baloldalt, beljebb a bokrok között. A bokrokat akkorra már benőtte, és derékig ért a sűrű gaz. így előbb azt le kellett taposnom vagy kitépnem, letörnöm az ágakat, amikor fényképezni akartam. Ott akkor nem, hanem előhívás és nagyítás közben, a retusáláskor vettem észre, hogy miket Szilice 90
