Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Szenti Tibor: Paráznák
mozgásában fejeződik be. Egyébként, „a népdalok szerint, a szájból való itatás a kedvesség legfőbb jele” — írta tanulmányunk lektora, Katona Imre, a megállapításainkhoz kiegészítésül. A vizsgált korban pőréinkben több helyen is találtunk rá példát: a 107/1745. pörben „Levainé a’ nevezett Legény szájából ivott.” A 197/1745. pörben „[...] a’ midőn edgyűtt ettek, edgy darab húst két fele vágtak és edgy más szájából meg ették [...] egymás szájábul bort is ittak.” A 94/1766. pörben „[. . .] azon Legénnyel egymás szájábul Zsíros Pela bortis ivott.” A 63/1759. pörben „[.. .] egy Felegyhazi Dudás nálunk lévén egymás szájából bort ittunk.” 10. A nemi cselekedet kilesése A gyermek egyik megrázkódtatása az, amikor az apja birtokába keríti az anyját. A szülők eltávolítják maguktól a ragaszkodó kisgyereket, aki ójfent átéli az elszakadás traumáját. B. Malinowsky írta a Trobriand-szigeteken élő melanéz törzsi népek megfigyeléséről: „[...] a gyermekek sokat hallanak az idősebbek nemi életéről, és sokat tapasztalnak belőle. A házban, ahol a szülőknek nincs módjuk különvonulni, a gyermeknek módja van rá, hogy a nemi aktusról gyakorlati tapasztalatokat szerezzen.”1 (Egyébként hasonló volt a helyzet egészen a legújabb korig a cigányoknál és a cselédeknél, szerte Európában is.) M. Mead a mundugumoroknál tapasztaltakról írta, hogy a szeretkezésük „hempergő dulakodás”, de ezek a nemi cselekmények mindig titokban történnek. Ha pl. gyermekek kilesik őket és ezt észreveszik, a dühük a gyilkosságig fokozódhat.2 Az ösztön a felnőtt korban is megmarad, de módosul. A felnőtt gyakran meglesi a szeretkezőket és az irigység, vagy a hiányérzet tölti be az egykori félelmet. Az elszakadás traumája viszont épp oly mély sebet hagyhat, hiszen beleképzeli magát a szeretkezők helyébe, és fáj neki, hogy ő ebből kimaradt, ettől elszakadt. Más kérdés, hogy voajőrök esetében a kilesett szexuális cselekedet nemi gerjedelmet, ill. kielégülést okoz. Nem véletlen, hogy megannyi rosszindulatú tanó akad, akik pontosan elmondják tapasztalataikat. A pőréinkben sok ilyen eset szerepelt. Ezek közül példaként néhányat említünk: A 76'1748. pörben „[. . .] Soós Istvány nevű Nötelen Legény Leugorván a Kortsmáros- né mellül az ágyrul [. ..] mondá [. . .] megattam ä bornak az Árát [. . .]”, vagyis közösült vele, beszélte el az egyik tanó. A 77/1748. pörben „Láttam hogy borosnét meg megcsókolta, és hogy a’ pádon meg is paráznitotta.” A 89/1761. pörben a tanó leselkedett: „[. . .] a nád falon által látta testi szemeivel, hogy minekutánna dolgokat végezték, szinte ä férfi le szállott az Asszonyról [.. .]” A 92/1764. pörben a „Fejes Hadnagy és Somogyi Tizedes referálják: Szemeikkel látták midőn a’ Qvartélyos Németh meg dolgozta a’ kocsi alatt [.. .]” a leányt. A 103/1780. pörben „Horváth Mihály [...] tulajdon Szemeivel látta, a midőn Lörincz Molnár dolgozta Csutora Ilonát, az hasán feküvén [. . .]” Végül a 105/1735. pörben a fatens „[. . .] látta eőket egy más hasán az ágyon [. ..]” IRODALOM Altbácher Vilmos: A szociális agresszió. 77—97. In: Agresszió az élővilágban. Budapest, 1986. Szerk.: Csányi Vilmos. Bihari Anna—Pócs Éva: Képes magyar néprajz. Budapest, 1985. Bjerre, Jens: Kalahári. (Kőkori emberek az atomkorban.) Budapest, 1964. Boglár Lajos: A dél-amerikai indián törzsek. 49—56. In: Fejezetek a szexualitás történetéből. Budapest, 1986. Szerk.: Oláh Tamás. Buda Béla: Az agresszió megértésének pszichológiai korlátái. 183—194. In: Agresszió az élővilágban. Budapest, 1986. Szerk.: Csányi Vilmos. 76
