Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Szenti Tibor: Paráznák
Sárkány Mihály tanulmányában Fekete-Afrika négereiről leírta, hogy „Magányuk és elkeseredettségük enyhítésére több népnél szokás, hogy a növendék lány fababát kap, amitől a termékenység elősegítését is remélik. Az ilyen babát a zaromók első gyermekük születéséig megőrzik.”11 A kislányok magányukban ebbe kapaszkodnak. Több ez, mint játék, anyapótlék, amely az édesanyától és a közösségtől való elszakadásuk traumáját enyhíti. A kultúrembernél a megkapaszkodás átalakul és gyakran rejtett lelki megnyilvánulásokban jelentkezik. Ilyen például a fiatal házasok életében az első mélyebb megbántódással járó veszekedés, amelynek hatására a fiatal asszony hazaszalad az anyjához. Leikével mintegy belekapaszkodik abba a lénybe, aki évtizedeken keresztül gondozta. Számtalan ilyen és hasonló példát ismerünk a felnőtt ember megkapaszkodási ösztönének, a látványos Moro-reflextől való eltávolodása és átváltozása során. Már a fenti példánk is mutatja, hogy a megkapaszkodás ösztönének kiegészítő párja az elszakadással járó trauma. A fiatalok életében átélt viharos nézeteltérés az első elszakadás volt közös életükben, amikor még egymásba kapaszkodtak. Az elszakadás traumát okozott, amelyet csak egy újabb megkapaszkodással lehet rendezni. Ha az érzelmi szálak vagy egyéb, a végleges elválást korlátozó körülmények erősek, a trauma után a két fiatal ismét egymásba kapaszkodik. Az emberi élet egészen az egyedi lét végéig naponta szüntelenül megismétlődő elszakadások és megkapaszkodások láncolatából, biztonságkeresésekből, megbizonyosodásokból, traumákból és a kör végén, az újabb megkapaszkodásból, ill. a vele járó megnyugvásból áll, majd az alap lelki helyzet visszaállásával fejeződik be. A vizsgált feudalizmus kori pörökben ez az elszakadási-megkapaszkodási folyamat a szerelmi élettel, házasélettel kapcsolatban is több helyen megnyilvánult. A 228/1766. pörben a nő hosszabb idő óta vonzódott szeretőjéhez és egyre hevesebben ragaszkodott hozzá. Az egyik tanú a folklór szempontjából ismert jelenséget beszélt el: a nő „[. . . ] nagy szeretetibul Kéziben vévén a Juhász nadrágját azt is csókolgatta [... ]”. Ez az a tipikus jelenség, amikor az ösztön a józan ész fölé kerekedve, ha a kedves távol van, az őt helyettesítő vagy megszemélyesítő tárgyba is képes belekapaszkodni, akár a majomgyerek az ún. fantomanyába, vagy akár egy szőrös bőrdarabba. Az ösztönmegnyilvánulás így válik kultúrjelenséggé, és kialakul a ,Jétis”, amelyet jelen esetben a férfi nadrágja képvisel. Rokonszenv és szexuális vágy hajtotta a 221/1762. pörben szereplő öregedő férfit a fiatal asszonyhoz, hogy saját feleségét mellőzve, a másikba kapaszkodjon. így ajánlotta magát: „[...] eőreg már az én Feleségem és vastag, mi hallódé! te is vékony én is vékony, úgy őszve illűnk mint a gyalult Deszka.” A bűnpörök természetük szerint, az elszakadás traumájának átalakult emberi megnyilvánulásait jóval nagyobb számban őrizték meg. A házastársak, családtagok közötti rejtett vagy szembetűnő ellentétek, gyűlölségek gyakran bűnök elkövetéséhez, házasságtöréshez, a házastárs meggyilkolásához stb. vezettek. A pörökben megőrzött vallomások a két ember közötti ellentét mélyebb lélektani okait tárják föl, amelyek a rejtett ösztönökben gyökereznek. A 216/1761. pörben „[...] Alföldi Kata a’ maga Urához nagy idegenséget mutatott, mert csak háttal forgott felé, és vélle lévén, le húzta szemére ä keszkenőt [. ..]” A házasélet során a felek valamelyikén olyan rejtett, többnyire biológiai hiba jelentkezik, amely azelőtt nem volt észlelhető, vagy a házasélet alatt alakult ki, de jelenléte elhidegülést és gyűlöletet, majd valamilyen formában elszakadást eredményezett. A 303/1826. pörben a férj azért hagyta el a feleségét, mert „[...] ollyan büdös annak a’ szája, mint a’ dög.” A szubhumán főemlősöknél megfigyelték, hogy egyes anyák türelemmel viselik, ha a beléjük kapaszkodó kölyök elvégzi rajtuk a dolgát, míg mások — és ezek vannak többségben — eltartják maguktól az ürítkező apróságot, sőt izgalomba, dühbe jönnek, ha a váladék éri őket. Ezekben az esetekben az anya hamarosan elválasztja ivadékát és az átéli az elszakadás traumáját. A bűnperekben erre a jelenségre is találunk emberi példákat. A 282/1824. pörben a vizsgálati fogságban lévő anya azért szökött meg az áristomból, mert a vele lévő csecsemője 65
