Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Gál Sándor: Aranyfüst; fölfelé zuhanás; tél közepén; búcsúzó madarak (versek)
Gál Sándor Aranyfüst megépítettük a múltat a föld alá költözött századot fölé emlékművet halott szó-madarak árnyából emeltünk szívemben áll az idő aranyfüst-végtelen j e gyönyörű vétkeink a képzelet sodrásában csillagként ragyognak távolodván is visszatérőn voltunk és lehettünk volna zizeg a hangtalan valóság odalentről vélem csontfurulya szavának neszezését vagy csak a mindenség szele érintette meg a hajnal páráit akik voltak s akik nem lettek akik lettek de mégsem voltak föld alá költözött égbolt gyémánt-fényei milyen üzenet sugárzik az anyag-mély birodalom halotti csendjéből létünk küszöbére
/
