Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Papp Zoltán: „…ennek a korszaknak a múzsája és a médiuma Maga lesz…” (Adalékok Erdei Ferenc életútjához)

szerepe van abban, hogy a fiatal jogász utóbb belép a függetlenségi eszméket őrző, ellenzéki politikát folytató Kossuth Pártba, melynek 1937 őszén városi titkára lesz. (E párthoz mindvégig becsülettel, hűséggel ragaszkodik még majd akkor is, amikor Eckhardt Tibor — neki és Féja Gézának9 — képviselőséget ígér cserébe pártja elhagyásáért és az FKP-ba való belépésért.)

Mikor a két fiatal a Makó felé tartó vonat egyik kupéjában összeismerkedik, az 1910-ben született Erdei 26., az 1914-es Diósszilágyi Éva 22. életévében jár.

Erdei ekkor már több éve a kistermelőket tömörítő helyi Hagymaszövetkezet tagja, 1936 március elejétől ügyvezető igazgatója. Bejárta gyalogtúrán az országot, Ausztriát. A szövetkezet delegáltjaként nyugati tanulmányutat tett. A tudósi-szociográfusi (szociológusi) pályán is gyors léptekkel halad előre. Első nagyobb lélegzetű munkáját — „Királyhegyes művelődési, gazdasági és társadalmi rajza” — a Századunk közli 1930-ban. 1932-ben lát napvilágot „A makói tanyarendszer”, melyet 1934-ben — az Eperjessy Kálmán szerkesztette Csanád Vármegyei Könyvtár köteteként — „A makói parasztság társadalomrajza” követ. Még ugyanebben az évben lát neki a „Makó társadalomrajza” című tanulmány megírásának. A műből egy részlet meg is jelenik 1935-ben a Népünk és Nyelvünk hasábjain. Később félreteszi a félig kész munkát. Majd 1936-ban veszi elő újra, hogy tovább dolgozzék rajta. A teljes szöveg azonban csak halála után lát napvilágot.10

Megismerkedésükkor már együtt van az első nagy, átfogó Erdei-szociográfia, a „Futóhomok” teljes anyaga. A könyv rövidesen — 1937 tavaszán — meg is jelenik. Közben az ifjú szerző mind gyakoribb — és egyre sűrűbben idézett, emlegetett — szereplője Makó közéletének. Újságcikkek írója, gyűlések, tanácskozások szónoka, felszólalója, politikai küzdelmek részese (és mind többször vezetője). Egyesek dicsérik, sokat várnak tőle. Mások — a kormánypártiak és a hozzájuk húzók — szidják, becsmérlik. E változékony visszhangú közszereplés szüli a „hírhedt” jelzőt, mely a megismerkedéskor önkéntelenül kicsúszik a társasági érintkezés szabályait különben nagyon jól ismerő — és respektáló

— Diósszilágyi Éva száján.

Egy városban élnek, s eddig mégsem találkoztak személyesen soha. Noha Makó tényleg kisváros. Ráadásul Erdei gyakori vendég Diósszilágyiék társaságának Korona étterembeli

— mértékletes poharazgatással, beszélgetéssel, véleménycserével összekötött — esti összejövetelein, ahol néha (apja kíséretében) Diósszilágyi Éva is megjelenik. A fő ok: A kórházi főorvos és lengyel származású hitvese, Dybisewszky Anna egyetlen leánya gyermek-, serdülő-, majd ifjúkorában egészen más régiókban mozog, mint a gazdálkodástól, a paraszti világtól egyetlen pillanatra el nem szakadó Erdei fiúk.

Szülei házassága nem bizonyul boldognak. Az érzeleméhes, neuraszténiára hajló, sokat betegeskedő fiatalasszonynak a módos Diósszilágyi família szemében három „halálos” bűne van: 1. pesti; 2. szegény; 3. katolikus. A házaspár a külvilág felé fegyelmezetten őrzi a látszatot. (Olyannyira, hogy titokban válnak el és halálukig, tehát a házasság felbontását követően több évtizeden át még együtt maradnak, egy fedél alatt élnek.) De a polgári kényelemmel berendezett és személyzettel — házvezetőnő, szakácsnő, szobalány — jól ellátott lakás gyakran tanúja heves vitáknak, összecsapásoknak. A helyzet akkor mérgesedik el igazán, amikor a házban gyakran vendégeskedő — és ugyancsak boldogtalan házasságban sínylődő — Móra Ferenc és a magányos, társtalan, helyét-szerepét nem lelő fiatalasszony között bensőséges, rövidesen a testi beteljesülésig is eljutó kapcsolat-szerelem szövődik.11

Diósszilágyi Éva magánúton végzi az elemi iskola első két osztályát. Mikor szülei házassága végképp zátonyra fut, Budapestre kerül, a Förster-féle leánynevelő intézetbe, s csak két év múlva tér vissza felbomlott házasságú, de a látszatot ekkor már — közös megegyezéssel — konszolidáltan őrző szülei házába.

A makói gimnáziumban — ahol Erdei is érettségizett 1929-ben — ekkor lány még sem nyilvános, sem bejáró diák nem lehet. így a szegedi, Szent Erzsébetről elnevezett lánygimnázium tanulója lesz. A szuperérzékeny, gyakran excentrikus viselkedésű kamaszlány nehezen tűri az otthontól való távollétet. Húsvét táján két társával megszökik és kalandos

45