Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - II. Kecskeméti Animációs Filmszemle, 1988. június 8-11. - Kecskeméti Kálmán: Egy félbeszakadt álom a társadalmi rajzfilmről
hoznak a produkcióba. Ezt több-kevesebb sikerrel el is érte, állandó támadási felületet adva a gyártási mechanizmus hivatalnokainak. Az elmondotthoz hasonlóképpen született a Körúti esték című film is. Ebben a pesti éjszaka különös figurái elevenednek meg hangdokumentumokra mozgatott festmények formájában. A helyszín — ezúttal a Múzeum Kávéház. „— Úgy látom, mondta a Mester, hogy Ön egy konkrét emberképet óhajt Disneyland sematizált emberképe ellen szegezni.” Takamura úr, a Dániában élő japán filmrendező fogalmazza meg Kovásznai programját imigyen. Kovásznai társadalmi érdeklődésével nem volt egyedül a Pannónia Filmstúdióban. Ahány rendező, annyiféleképpen próbálkozott a valóság becserkészésével. Vajda Béla Pléh-boy című filmje egy rádióriport nyomán készült a parvenű épületbádogosról, aki egész héten keményen robotol, azután hétvégeken átvedlik milliomossá, az éjszaka királyává, a nők dédelgetett bálványává. Miután így elverte egész heti keresetét, a playboy hétfőn reggel ismét átalakul pléh-boy-já — ereszcsatornát szerel. Szoboszlay Péter több filmjében is társadalmi problémákat vet fel. Rend a házban című munkája egy házmester monológjára épül, aki a lakók rendszabályozásának hátborzongató vízióját adja elő egyre dühödteb- ben, miközben a film nézője többet tud meg a fasizmus lélektanáról, mintha tankönyvből akarná megismerni. Macskássy Kati gyermekekkel folytatott beszélgetésekre, a gyermekek rajzaiból készített animációival megdöbbentő képet rajzol a társadalomról. Kovásznainak azonban rögeszméje volt a valóságanimáció. Nagy terve, a fiatalság problémáival foglalkozó szociográfiai rajzfilm nem készülhetett el. A módszert minden esetre kiérlelte magában — és ki is próbálta. A Habfürdő című egész estés rajzjátékfilmben van egy jelenetsor, amikor a főszereplő gondozónő fiatal anyákat és terhes nőket látogat a gondozói körzetében. Ez a betét úgy készült, hogy a valódi gondozónő egy magnetofonnal és egy fotóssal számos beszélgetést rögzített. A hangfelvételek és a több ezer fotó alapján készültek el a rajzok és a hátterek a jelenethez. Ezt az interjúmódszert fejlesztette volna tovább Kovásznai a korábbi filmjeiben már látott totál-film technikával. A totálfilmről így írt egy régebbi tanulmányában: „A filmtechnikában jelenleg kétféle módon rögzítik a mozgást a filmszalagra: 1. Folyamatosan (ez a natúr film kamerája) és 2. Trükkasztalon, kockánként (ez viszont az animációs, rajz-, trükkfilm kamerája) Ez a kétféle technika jelenleg még elkülönül, néhány példa azonban már most is van a kettő komplex alkalmazására. E komplex alkalmazás mértékét és indokoltságát a mindenkori szövegkönyv, végeredményben a film eszmei mondanivalója szabja meg... Esztétikai ellentmondást e komplexitás megvalósitása épp oly kevéssé jelent, mint pl. a filmkép és a filmhang együttességének megvalósítása, vagy a színes film bevezetése, vagy a szélesvászon alkalmazása stb. jelentett a film fejlődése folyamán. Hiszen a film — természete szerint — az összes műfajok között a komplex. Az animáció és a natúr lényegében úgy kombinálódik a totál-filmben, mint ahogy a klasszikus regényszövedékben a párbeszédes (tehát mindig jelenidejű) részek a leíró (tehát meditativ, általános idejű) részekkel kombinálódnak.” Kovásznai utolsó filmjében, a Riportré-ban, melyet Lisziák Elek fejezett be, már a valóságanimáció tiszta megjelenését kapjuk. A cím a riport és a portré szavak összevonásából keletkezett. A film társadalmi montázs, hiszen jóformán mindenki képviselve van a megszólalók által: a fizikai munkás, a politikai munkás, a diák, az író, a filmrendező, a vállalkozó s még egy masszőr is nyilatkozik. Természetesen itt ne gondoljunk szociológiai mélyinterjúkra. Szó esik itt a megélhetésről, az asztrológiáról, az értékekről, a szexuális felvilágosításról stb. A nyilatkozók hol tudálékosan, hol ügyetlenül beszélnek magukról, körülményeikről — nem feszélyezi őket a kamera, mert. . . nincs. Csak egy mikrofon van, amit talán könnyebb megszokni ma már. A fotók nem feltétlenül a beszélgetések alatt készültek, csak itt-ott hallani néha a fényképezőgép kattanását. A fotók alapján készült rajzok felerősítik a karaktert, azzal, hogy kiemelnek bizonyos jegyeket, akár a karikatúra. A mozgatás hol aláhúzza, hol pedig ellenpontozza az elhangzó szöveget. A riportok nem 83
