Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - II. Kecskeméti Animációs Filmszemle, 1988. június 8-11. - Kecskeméti Kálmán: Egy félbeszakadt álom a társadalmi rajzfilmről
Kovásznál Görgy (1934—1983) Szeretet és odaadás ömlött el filigrán alakján. — Hogy felejtettem volna el. Csakhogy az ilyen rajzfilmet nagyon nehéz eladni. Nagy on-nagyon nehéz! Barátságosan várt, hátha vitatkozni kezdek. Filmpiaci érveim nem voltak, igy hallgattam.” Hozzátehetjük: ma már az ilyen rajzfilmet egyáltalán nem lehet eladni. Kovásznál első olyan filmjét, amely az általa valóságanimációnak nevezett műfajnak teljesen megfelelt, 1971-ben készítette el Rügyfakadás № 3369 címmel. A film időtartama 18,5 perc. Története pedig mindössze annyi, hogy egy fiatal lány házassági apróhirdetést fogalmaz, és mire megszületik a semmitmondó típusszöveg, addigra kitárul ennek a csúnyácska lánynak az élete előttünk. A film modellje valóságos személy volt, aki a Józsefvárosban lakott egy nyomorúságos albérletben. A film alkotói, fiatal grafikusok és festőművészek, Kovásznai irányítása mellett rengeteg rajzot készítettek a lányról és környezetéről. A modell alkotó módon volt jelen a film rajzolása alatt, szinte együtt élt a stábbal. Nyilvánvalóvá vált Kovásznai elmélete: a megismerésnek ez a módja felér egy szociológiai mélyinterjúval és a valóságnak olyan gazdag motivumanyagát hozza felszínre, amilyent rajzasztalnál képtelenség kitalálni. Kétségtelen, hogy a filmkészítésnek ez a módja sok egyéni azonosulást feltételez, még jó értelemben vett amatőrködésnek is tartható, amennyiben a lélektelen profizmus szemszögéből ítéljük meg. Végül is azonban animációról van szó, s amint tudjuk, animus latinul lelket jelent. Kovásznai elvárta alkotótársaitól, hogy lelkesedjenek és rajzaikat átlelkesítsék. Azt szerette volna, ha már egyedül nem dolgozhatott, hogy barátok vegyék körül, akik antennáikkal érzékelik egymás gondolatait, és egyéniségükkel, látásmódjukkal új színeket 81