Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 6. szám - Rózsa Endre: Epi(paralelo)grammák (1. A szomszéd kozmás bablevese, 2. Sokszorosan szedi sarcát, 3. Ám szimatolj csak odébb), Erdők csöndje, A szószólókhoz (versek)

Az áprilisi ágon a rügyek — botrányok pattannak ki sorban. Megsokasodnak szétbomoltan a haragzölddé duzzadt ürügyek.

De a tolongva kitüremkedett, s csupán befelé fülelő fülek — szőrbe ütnek a puhatolt titokban.

Mint tartalmára az üres üveg —

mindegyik csak a viharra süket,

mely gyökerükben gyűlik, majd kirobban!

A szószólókhoz

Bátrabban, barátaim!

Az igaz szó éhét kalácsként kell kelteni ott, hol eddig kenyér-szűke, lét-szomj,

emberség ínsége járta.

Ki vele, barátaim!

Nyelt csak a szegénység — ki old kuss-szájzárjain? Óvakodó karunk ölelését szélesebbre szét mi tárja?

Magába fúl minden ölelés, ha nem nyílik az egész világra;

a legszebb szó itt: kevés, Nárcisszuszként árva.

Büszkébben, barátaim!

Hátha már — hiába ...