Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 6. szám - Tornai József: Nyílhegyek, Az indián teknősbéka éneke, Gyémántos halál (versek)

Csönd van, az éjszaka nem válaszol a domb éléről,

a Nagy Szellem visszalép egy nyárfa reszkető, édes

héja alá.

Egymagám állok itt, körülöttem sötétség és hideg,

ölemre lecsap az árvaság, szerelmem lábnyomai alig világítanak,

csak páncéljának mintája a homokban, a Nagy Szellem elhagyott, szarupáncélos szerelmem

fönn úszik az égen,

ott fordul a mozdulatlan kék-erdők felé nehéz kő-hátával,

körülállja a Kis Medve, a Nyúl, a Fiastyúk, a Kutya: nézik

a jeges tüzébe dermedő Teknősbéka-csillag fény-uszályát.

Gyémántos halál

Klára,

képzeletemből kiszállva

lettél puszta Álom, amin át nem dereng más a mindenséget magába fogadó Szépség remegésén kívül csak a gyémántos halál jégvirága.

28