Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Tolnai Ottó: Miközben halálos csönd van (hangjáték)
háború előtt a Szentháromság szobor előtt gyülekeztek a munkanélküliek. És üveggolyóztak egész nap. Kinél is olvastam? Pedig valamelyik nagy írónál... „Kezdetben volt az unalom.” Mármint: a munkanélküliség. „És mondá az Úr: Legyen szórakozás. És teremtett kis golyókat és nagy golyókat és guringázott velük hat napig.. .’’Ha egyszer még visszajuthatnánk abba a toronyba! Emlékszel, ahogy hajnalonta kitolták alattunk a szemetes konténereket az önkiszolgáló raktárából! Ahogy az a két fiú kosárlabdázott a holdvilágnál, hajnalig döngetve a palánkot! Szerettem állni az ablakban és nézni a törpenövésű tűzoltót, ahogy elbújik a sarokba és teljes titokban felhörpinti a kis konyakos-üveg tartalmát — és ahogy abban a pillanatban előugrik a felesége és üvöltve agyabugyálni kezdi. Emlékszel, szinte minden nap megismétlődött az eset. A kis tűzoltó, karján a bevásárlókosárral, fütyörészve sétál az önkiszolgálóba, majd visszafelé hirtelen beugrik a sarokba — a felesége meg üvöltve előugrik . . . Meg vagyok győződve, hogy azt nekünk játszották. Vagy valakinek még feljebb, a tizedik, a századik, az ezredik emeleten, tán magának az istennek . . .Emlékszel? N. ANNA Én emlékszem — csak te nem emlékszel. Nem emlékszel, ahogy tőlünk mindössze száz-kétszáz méterre elkezdték építeni az új Duna-hidat! Ahogy a légkalapács egy reggel üzemelni kezdett. Ahogy elkezdték döngölni az alapokat. Egész nap úgy éreztem, engem ver a földbe, az én fejem püföli... én leszek, engem szemeltek ki az új híd egyik tartópillérének, lábának ... N. KAROLY A légkalapács! Istenem! Komponálni kellene valamit: három légkalapácsra! Emlékszel? N. ANNA Én emlékszem — csak te nem emlékszel. Nem emlékszel, amikor alattunk, balról egy hatalmas vasgömbbel elkezdték rombolni azokat a régi villákat. És minden egyes lendületnél úgy tűnt, hogy az a hatalmas vasgömb elvéti a célját — és a mi tornyunkat találja derékba! Azóta is gyakran álmodom azt a fémgömböt... egy fekete fémgömb, egy hatalmas fekete fémgömb himbálódzik a nap helyén . . . N. KÁROLY Igen, soha szebb ingát! Komponálni kellene valamit három légkalapácsra és egy óriás fémgolyóra! Emlékszel, Anna, amikor a papagájaink egyszer lezuhantak a hintájukról és olyan nagy ricsajt, kavarodást csináltak, hogy felverték az egész tornyot? Emlékszel? Azt hitted, eltalált bennünket az óriás vasgolyó .. . Közben csak a papagájok hullottak le a hintájukról... A papagájok álmukban .. . N. ANNA Másnap tudtuk csak meg: földrengés volt... N. KÁROLY Igen, sokan megköszönték, hogy fölébresztettük, riadóztatttuk őket. Emlékszel? N. ANNA Én emlékszem — csak te nem emlékszel. Nem emlékszel... Nem, arra a puffanásra, amikor az a szegény asszony levetette magát a tizedikről és éppen a mi teraszunk korlátjának ütődött... N. KÁROLY Anna! Emlékszel, amikor cirkusz jött a térre? Emlékszel? A Medrano! A világ egyik legnagyobb cirkusza! A Medrano! Azt hiszem, úgy hívták: Medrano! N. ANNA Emlékszem — csak te nem emlékszel, hogy aztán a környék gyerekei minden éjszaka macskákkal etették a cirkusz — A Medrano! — oroszlánjait, tigriseit, pumáit. . . N. KÁROLY Anna, édes Anna, hogyne emlékeznék! Be kell vallanom neked valamit ... N. ANNA Hagyd ezt a kamrát... tavaszra majd kimeszeljük... Nézd, csírázik a krumpli, a hagyma ... ez már a tavasz első jele... Gyere, a nappaliba, olyan isteni napocska van .. . N. KÁROLY Anna, be kell vallanom neked valamit. N. ANNA Hogy te törted össze ezt a paradicsomos üveget? N. KÁROLY Nem, dehogy. Be kell vallanom . .. N. ANNA Hogy te verted le a zománcot a bödönről. . . nem baj ... többé már úgysem fogunk zsírral főzni.. . N. KÁROLY Anna, be kell vallanom, hogy én is hordtam a macskákat éjszakánként a Medrano oroszlánjainak, tigriseinek, pumáinak. .. Éjszakánként a konténerek tele 11
