Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Fehér Ferenc: újvidéki magyar szó; A Mosztonga mellől; Németh István; Orom; Fegyelmezett novemberi sorok; Életjel; Bovec, Trenta; Sztobi színháza; Motovun; Gryka ë Rugoves; Szemtől szemben, Azért; Sonja Maodušnak; Egy női arcra; Rovigno; Betyárvölgyi látomás; A kanizsai Tisza-hídnál; Fohászkodó (versek)
Inkább a megváltó magány, a szülőkre emlékezés! ahogy utolsó kisdiákjának szemébe néz Adahatár tanítónője, Sőregi Teréz .. . Jelet nem adhatnak távozók, se ők: a megtértek s már itthon idegenkedők; a csempés, vasrácsos házaikba eltemetkezők . . . És mondom nektek, amit a fül a néma kínon is áthall, ahogy Sáfrány Imre intene most, mázsányi szemlehunyással: „Csak csináljátok! a kép nem ég el, csak a vásznak!” Sírhantból a fűsercegést kihallani? Nem! Az emléktelenek fülébe ordítani! A szó halott, ha leheletünk nem leng vele. S aki szólhatott volna, de nem szólt — a Gondolatba se halhat bele! Bovec, Trenta Hát arra is jártam volna egyszer? Ó, messzi üveghegyek! Üvegharang csendülése bennem a sziklás emlékezet. 6
/
