Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Keresztury Tibor: Hűség és/vagy korszerűség? (Tűnődések az Üdvözlet-antológia kapcsán)
A kötet katartikus verspillanatainak felidézése további példákkal lehetne szaporítható; továbbra is olyanokkal, melyekben a felvállalt költői szerepformával való, már-már a versírás értelmére rákérdező meghasonlás a vívódás személyes fájdalomtartalmai által képes a korélmény gyötrelmesen valóságos összetevőit felvillantani. Tekintsünk itt el ettől, ahogy a szerzők művészetének egyéni sajátosságait vizsgáló elemzéstől is — megtették ezt részben az önálló kötetekkel foglalkozó kritikák, s megkíséreltük másutt magunk is. Méltatóan kellene szólni Tóth Erzsébet elégikus vers világának nemes egyszerűségű, természetközeli képalkotásmódjáról, Lezsák Sándor visszafogott érzelmi izzásáról, vagy a kötetben először itt publikált művek kapcsán Szervác József nyers, érdes nyelvhasználatáról és Csordás Gábor stanzáinak hibátlan formakultúrájáról, kivételes sodrású gondolati gazdagságáról, sugallatos láttató erejéről. E vitathatatlan erények kapcsán lesz igazán elgondolkodtató, hogy miért hatnak olyan üdítően az antológia anyagában a nyilvánvalóan nem a hasonló esztétikai törekvéseik alapján jelenlévő Csajka Gábor Cyprián, s méginkább Parti Nagy Lajos művei. Mert az ő újfajta formanyelvi kifejezésmódot kereső-teremtő aktivitásuk, az éppoly nyomasztónak érzett valóságközeg másmilyen összefüggéseit megragadó friss szellemük érezhetően hangsúlyos nyomatékot ad különálló versszigeteiknek a kötet egészében. A két költő gondolkodásának kiindulópontja az a felismerés, hogy nemzeti sorshelyzetünk bizonyos alapvető tényeinek, az egyén cselekvési lehetőségeinek, kínálkozó magatartásmódozatainak kimondása a hatvanas-hetvenes évek lírájában magas színvonalon már megtörtént, s utóbb kiegészült — részben épp e kötet többi szerzőjének költészetében — a nemzedéki aspektusból történő közelítéssel is. Az eredeti költői minőséget létrehozni kívánó alkotó egyedüli lehetséges célja ily módon a kor emberi-művészi kihívásainak újszerű kifejezésformával való megválaszolása marad. Törekvésük egyfajta szándékaiban eleve redukált költészeti modell teremtésére irányul, s verseik tanúsága szerint amennyire hátrány ez az alapállás a szemantikai tartalom, üzenet komplexitásának, súlyának, felfejt- hetőségének korlátozottsága miatt, olyannyira előny az alkotásmód felszabadult, eleven energiáit, korszerű megoldásait illetően. Csajka Gábor Cyprián akcióköltészeti-avantgárd ihletésű, „a poklok békenóbeldíjára pályázó” hosszúverseinek monumentális létállapotrajzzá és kultúrakritikává, egyszerre elidegenített és véresen komoly tartalmú korvízióvá szervesülő gazdag szemléleti-gondolati rétegzettsége a legszembetűnőbb hozadéka. Költeményei a „kényszer- /száguldók be-békerothadni egy halott halottka/ mellé” életérzésének szorításában szerveződnek — nem minden részletükben azonos színvonalon, de öntörvényűén. Parti Nagy Lajos hasonlíthatatlan, különös hangoltságú lírája eredeti asszociációs rendszerű képzetkapcsolásokkal, ötletes nyelvhasználattal, ambivalensen összetett szemléleti alapozottságával teremt aprólékos gonddal felépített mikrovilágot. Módszere a valós, vagy szellemesen kreált összefüggéseiben megragadott részletek többletjelentésének, tipizáló erejének felvillantása, a költői és a durván naturális stíluselemek humoros, groteszk összeszikráztatása, a nyelvkezelés leleményessége által hatásos. A versek felszíni rétegének könnyedsége, derűje mögött a hamisságában, abszurditásában érzékelt létközeg okozta fojtott keserűség bujkál, hisz sorsunk „virágmagasban” verdesés, „örök földközel”. Bár az ezekben a költeményekben — éppúgy, mint a Csajka-művekben — ábrázolt világ is hamisítatlanul magyar, s kelet-európai, és a sorshelyzet végső megítélése sem reménytelibb a kötet többi szerzőjének véleményénél, valószínűleg csak az uralkodó alapszólam oldó ellenpontozása végett került be Parti Nagy Lajos és Csajka Gábor Cyprián gyökeresen másfajta látásmódot tükröző anyaga ebbe az antológiába. Korántsem a különböző célú és irányú útkeresések esztétikai értékének rangsoroló minősítése volt a szándékunk az Üdvözlet-hzM költők, s a négy antológia természetesen tovább árnyalható, de alapvetően kétféle művészetfelfogásának szembeállításával. A magyar költészet átalakulási folyamatának jelenlegi stádiumában nem is tudnánk kategorikusan megtenni ezt, hiszen nézetünk szerint éppolyan veszélye a részletesebben áttekintett könyv kapcsán elsőként vizsgált líratípusnak az elkoptatott panelekhez, kimerített sémákhoz való görcsös ragaszkodás, mint ahogy a másodikban benne rejlik például a prózaian 77
