Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Orosz László: A Bánk bán második tévéváltozata
rét. Annak bizonyítására törekedtünk eddig, a költőnek nem sikerült Bancbanust olyan ellenállhatatlanul meggyőző jellemmé tennie, hogy határtalan hűségével a mai néző érzelmileg azonosulni tudjon. Ezért az Ein Treuer Diener maradjon — az eddigieknél persze méltóbb tolmácsolásban — az irodalmi szakemberek olvasmánya hazánkban, annál is inkább, hiszen költői részletértékei, lélektani eredetisége figyelmet érdemelnek. Más dráma után kell néznünk, ha valóra akarjuk váltani Ernst Gőrlich rokonszenves gondolatát. Az osztrák klasszikus számos nagyszerű alkotásában nem fejeződik ki az állampolgári fegyelem és felelősségtudat, pedig ez az eszme gondolkodása egyik alappillérének mutatkozik. Ezért — jelenlegi célunk szempontjából — nem jöhetnek tekintetbe még oly kitűnő antik tárgyú tragédiái, annál inkább az osztrák témájúak. Az Ottokár király szerencséje és bukása nagy erejű kettős arckép, a vétkes és az eszményi uralkodóról: Ottokár féktelen nagyravágyásában a törvényt, emberséget, népjólétet lábbal tapossa, Habsburg Rudolf éppen e normák és értékek szolgálatával kívánja betölteni hivatását. Rudolf szónoklatában (3. felvonás) a Habsburg-mítosz időtálló része fogalmazódik meg: a császár nem magánember, le kell vetkőznie halandó voltát, a csak egyénit, azonosulnia kell a Birodalom céljaival, s az ország fő célja épp a közjóiét, a biztonság. „Wir stehen am Eingang einer neuen Zeit. /Der Bauer folgt in frieden seinen Pflug/ es rührt sich in der Stadt der fleißige Bürger.” A szerző óhaja, hogy az ország első emberét is töltse el a szolgálat és a hűség szelleme — emelkedett és mindenkor érvényes mondanivaló. S mi más lehetett a vágya a nagy művésznek, aki egyúttal levéltáros volt, sokszor háttérbe szorított, meg nem hallgatott, anyagi gondokkal küzdő hivatalnok? Előadásom lezárásaként módosított formában megismétlem Ernst Gőrlich indítványát: a magyar—osztrák művelődési értékek cseréje keretében, a Bánk bán ausztriai előadásának reményében tegyünk meg mindent a Grillparzer-életmű teljesebb megismeréséért, célszerű lenne az ismerkedést a magyar vonatkozásokkal teli, s eddig le nem fordított Ottokár király szerencséje és bukása tolmácsolásával, színpadra állításával megkezdeni. Jó ügyet támogatna Katona József szülővárosa, ha e munkában részt venne! Orosz László A Bánk bán második tévéváltozata D rámából sokféle módon lehet tévéjátékot készíteni. Szorosan ragaszkodhat a rendező az eredeti műnek nemcsak a szövegéhez, hanem a szini utasításaihoz is, csupán arra törekedve, hogy tökéletesre csiszolt, a színpadon előfordulható kisebb hibákat is kiküszöbölő előadást vigyen a képernyőre; tekintheti az eredetit szabadon kezelhető nyersanyagnak, s élve a képi megjelenítés színpaditól eltérő bővebb és hatásosabb eszközeivel, teljesen újat alkothat. Szőnyi G. Sándor adaptációja az említett két szélső lehetőség között helyezkedik el. Helyesen érezte, hogy irodalomtörténeti rangja, nemzeti műveltségünkben elfoglalt helye a Bánk bán jelentősebb megváltoztatását nem engedi meg. Némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk: Szőnyi lényegében ragaszkodott Katona drámájának felépítéséhez, szereplőinek szövegéhez, de kisebb-nagyobb mértékben eltért a megjelenítésre vonatkozó elképzelésétől és utasításaitól. 63
