Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Márkus István: Egy élet társadalomrajza 2.-3.

hez való tehetségüket. Mindamellett megnyugtatóan hatott rá, hogy a jól kereső vőlegényjelölt külsejében, modorában, viselkedésében nem lelt semmi agresszív idegenszerűséget. És mert ez a Sándor egyedülálló, családjából rég kiszakadt ember volt, aki az országban szerte élő testvéreivel sem igen érintkezett, az a veszély sem fenyegetett, hogy kényszerűen szoros, kényelmetlen rokonkapcsolat jön létre más szokások szerint élő családdal, vagy hogy Erzsikének ilyenféle famíliába kellene, kedve ellenére, beilleszkednie. Mellesleg Nagymama azt is jól tudta, hogy hiába ellenezné ő a házasságot, ha a lánya így akarja.

A gyöngyösi rokonok, Mihalovitsék viszont fellázadtak a fenyegető gyalázat ellen. Dezső bácsi, az állomásfőnök, kemény antiszemita volt. A zsidók iránti gyűlölet nemcsak politikai programját fűtötte, hanem mindennapi indulatait is. Felesége, Róza néni osztozott férjeura nézeteiben. Már a zsidó udvarló feltűnésének első hírére elment hát Nagyanyához és átnyújtotta az ultimátumot: vagy kihajítják ezt a zsidót a tisztes, keresztény házból, vagy magukra vessenek, ha ők, Mihalovitsék minden érintkezést megszüntetnek az eltévelyedett családdal. Nagyanyám elutasította az illetéktelen beavatkozást, Róza néni, gondolom, sértetten távozott.

Anyámat a Mihalovitsék meg a hasonlók véleménye nem befolyásolta. Ha mégis, inkább dacot váltott ki belőle. Egyébként sem érezte közét a begyöpösödött vidékiekkel. Másfelől, ha jól ítélem meg, az elegáns cégvezető dús virágcsokrai és bonbonos dobozai sem hatottak rá igazán. Az esetleges házasság fő vonzó ereje alighanem abban rejlett számára, hogy megsejtette: így tehet szert a rég vágyott függetlenségre, így indulhat el afelé, hogy új környezetben, remény szerint a fővárosban értelmiségi életet éljen.

59