Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Szekér Endre: Búcsú Gellért Sándortól (1916-1988)

seiben, mikolai és szatmári őrhelyén végig igaz költő maradt: „Szállt a fehér kócsag, / elszállt az időben, / ott fekszik már Margit / kinn a temetőben.” V er ses leveleket” írt Gyulu fiához és a finn Anna-Maija Raittilához. Szívesen szólaltatta meg a finn költőket magyarul, és csaknem egész életén át foglalkozott a magyar nyelvvel, verseléssel. Kicsit Adyt is idézve úgy érezte, hogy „a magyar költősors hallgatózás az ősi szekérdübörgés után.”

A Forrással kezdettől fogva szoros barátságban volt: 1970-ben jelent meg két verse, így a Készülődés a csoda- szarvas űzésére, írt a magyar nyelv kialakulásáról, a Kalevala-évforduló- kor Adyról és a Kalevaláról, 1986-ban

pedig Gulyás Pálról. Ismerni kellett volna őt, hallgatni, hogyan mondta verseit! Egy felejthetetlen nyári éjjelen 1970-ben Mikolán hallgathattuk barátaimmal lenyűgöző erejű szavalását. így képzelhetjük el a sámánt, a pogány varázslót, aki elbűvölte az embereket. Utóbb 1980 tavaszán találkoztunk Kecskeméten, és különös egyéniségével, versmondásával megbabonázta a fiatalságot is. Kusza kézírását, könyveibe írt javításait, betoldásait, dedikációit szeretettel őrzöm. Hadd búcsúzzunk tőle Juhász Gyula szavaival: „Mély szürkeségben / Színeket látott, / Magyar volt, költő. / Átkozott, áldott!”

Szekér Endre

Tivoli

96