Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Zimonyi Zoltán: Vihar a Viharsarok körül
hangsúly a magyar szóra esik —, a szellemi élet meghaladja a mesterségesen szított ellentéteket. A Viharsarok irodalma jól érzékelteti: a puskaporos levegőben veszedelmes szikra pattanhatott ki Féja Géza könyvéből, s a hatalom riadtan nézte, mi lesz ebből: „alkotó munka” vagy forradalom? A Márciusi Front zászlóbontása, a népi írói szociográfiák sorozatos megjelenése és hatása az elégedetlen tömegek és a mind határozottabb programmal fellépő értelmiségi ellenzék szövetségével riogatta az uralkodó köröket. 1937-ben lehetségesnek tűnt, hogy a baloldali ellenzék irányzatai „népfrontba” egyesüljenek, s mögöttük tömegek sorakozzanak fel; az összefogás a rendszer alapjait kezdte volna ki. Alighanem ez a hatalmi megtorlás, az 1937-es sorozatos írói perek indítéka. A korábbi sajtóperek, mert hisz perek voltak szép számmal korábban is, főként erkölcsi és vallási alapon indultak, a politikaiak pedig kommunista vagy baloldali szociáldemokrata, többségükben idegen elemként kezelt zsidó felekezetű illetve szélsőjobboldali, kaszáskeresztes szerzők ellen. 1937-ben új vonás, hogy az ügyészség a népi írókat is üldözőbe vette. Ugyanazok kerültek a vádlottak padjára, akikkel két évvel korábban még a párbeszéd esélyeit puhatolta a hatalom. Miskolczy Ágost főügyészhelyettes, a főügyészség politikai bűnpereinek előadója 1937 nyarán egy nyilatkozatában kétséget sem hagyott afelől, hogy a forradalmi szellemet csírájában megfojtják és legyűrik az esetben is, ha ezek szóvivői az emberiség, a haza, a társadalom érdekeit és annak tiszteletét hangoztatják. * * * A mű kapcsán felmerültek persze politikai elfogultságoktól mentes, higgadt vélemények, tudományos, művészi-esztétikai szempontok, az író személyére, a műfajra, a valósághitelre vonatkozó — általában ellentmondó — nézetek is. Egyesek szerint a szociográfiát „száraznak ható tárgyilagosság” jellemezte, a többség viszont Féja egyéniségét látta a művön. Megoszlottak a vélemények, hogy a „heves, néha retorikai magasságokba emelkedő hang” ártott-e vagy használt-e a „felfedezésnek”, károsodott-e a mű valósághitele, művészi ereje, tudományos szakszerűsége. Jellemző volt a vihar ereje és mérete is: a nyugtalanság a magyar társadalom mélységeiből a csúcsokig csapódott, a göcsörtös betűkkel író sövényházai parasztoktól a parlamentig, végiggyűrűzött az érintett megyékben s átfutott a sajtó idegrendszerén. Nemcsak a véleményeknek volt jelentősége, hanem annak is, hogy ki mondta, melyik irányzat, felekezet, írócsoport. Eltért például a katolikus és a református sajtó reakciója. Az „ellen-viharsarok” egyik szálláshelye a katolikus falukutató mozgalom volt. A klérus, mint jelentős földtulajdonos, érdekelt volt a nagybirtok gazdasági előnyeinek hangoztatásában. A református sajtó viszont a történelmi vészjelet észlelte, a könyv arra ösztönözte, hogy megmérje önmagát és a valóságot, hogy felülvizsgálja egyháza gyakorlati munkáját és a lelkészképzést. Féja egyébként katolikus volt, saját felekezete ennek ellenére elhatárolódott a Viharsaroktól, az aktív katolicizmus, Bang- ha Béla Magyar Kultúra című folyóirata korán és élesen támadta „keserű materializmusa” miatt, s ürügyet talált arra is, hogy belekössön az Athenaeum Kiadóba. A Katholikus Szemle és Az Ország Útján csak a per után szólalt meg a gondolatszabadság védelmében. A korabeli sajtóvisszhang olyan támpontokat is kínál, ahonnan a szerző és a mű helye viszonylag pontosan bemérhető. A Viharsarok utalásai, érvelési rendszere, szóhasználata végkövetkeztetése nem zárta ki, sőt tálcán kínálta a mű forradalmi értelmezését. Féja túllépett a korabeli állami szociálpolitika keretein, nem volt azonban forradalmár. Az ellentétek új minőségű társadalmi rendben való feloldása volt a célja, de nem társadalmi békét, hanem valódi történelmi fordulatot akart a nép szociális érdekeinek politikai szintre emelésével, parlamentáris eszközökkel. Reményeket fűzött az általános és titkos választójog bevezetéséhez. A Sarló és Kalapács cikke is azt tükrözte, hogy ekkoriban megalapozott volt a legalitás iránti bizalom, a francia és spanyol választási népfrontgyőzelem táplálta a reményeket. Féja is eljutott a népfront-gondolatig, cikkeiben — melyekben magát e szót is használta — a lefelé irányuló szolidaritás, a törpebirtokosok és földmunkások politikai 69
