Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Monostori Imre: A szociáldemokrata sajtó Németh László-képe a 30-as évek közepén
jozefinizmussal szembenálló rendi nemesség volt is. A Szocializmusban — a megszűnése előtti utolsó számban — megjelenő méltatás ugyancsak a hibátlan remekműveknek kijáró maradéktalan dicséret hangján szól, pedig hát a Berzsenyi-könyvben egy erősen vitatható társadalomtörténeti modell is kirajzolódik, melynek marxista értékelésével mind a Népszava, mind pedig a Szocializmus adós marad. * * * 1938—39-cel kezdődően Európa-szerte változnak-módosulnak a politikai erőviszonyok, Európa új kihívások sorozata elé kerül. A magyar munkásmozgalom is óriási feladatokkal találja magát szembe: mind ideológiai, mind szervezeti, mind politikai vonatkozásban. Németh László pályáján pedig a Kisebbségben, s néhány olyan újságcikk következik, amelyek nem éppen az antifasiszta egységfront irányába mutatnak. A szociáldemokrata sajtó — nem függetlenül persze a Bresztovszky-csoport kizárásától, a Népszava élére került Szakasits politikai nézeteitől s a magyar sajtó nagy részében megnyilvánuló Né- meth-cllenes támadások légkörétől sem — egyre kritikusabban szemléli Németh László tevékenységét, és számos helyes megállapítást s még számosabb durva, kiközösítést tartalmazó cikkben foglalkozik vele. Az 1939 nyarától kezdődő időszak tehát egyértelműen új, nagyon tanulságos és nem kevésbé tragikus szakaszt jelent a szociáldemokrata párt és Németh László (voltaképpen a szétszóródott népi írók) viszonyában. Ezt csak akkor érzékelhetjük a maga mélységében igazán, ha tudjuk, hogy a felszabadulással ezek az ellentétek még csak éleződtek, s az akkori támadássorozat Németh László ellen éppen a szociáldemokrata párt részéről a leghevesebb. A szomszéd kertje 64
