Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Két uráló Moldvából (Farkas János-Cserepes László-Nagy Ferenc gyűjtése)
Kérem szépen, jó legények kiálcsonak, Az ostorokból nagyon szépen vígagyanak! Hejj .. . Szántónk, amit szántónk, De hát az ekénk össze törött. Nem kapunk e’ mestert ki megcsinálja. Bémenünk a mélységes föld fenekibe. Kapánk e’ mestert, A kaszarágyúnak a fiát. A szemei’el kifodítgatva, Szivarval a szájába. Fécével faratgatta, Bárdval simította. Úgy megcsinálta a mi ekénket, A mi ekénk magától ment. És elcsapánk a zökröket a ződ fűre, A lyányokat a legényekhez. Kérem szépen, jó legények kiálcsonak, Az ostorokból szépen nagyon vígagyonak! Hejj . . . A nagyságos úr elküldte a rokonnyait A Magyarországra: Vegyenek kilenc kiló vasat. Kilenc kiló erős vasat, Csináljonak sólokat. Akik csak tudnak darabikból bírni halni(?). Vágják a búzát, Bogról bogra, Bogról marokba, Marokból kévébe, Kévéből asztagba. És felrakták a szekerbe, Elvitték a szérűhöz, Kiszérülték. Raktak tizenhat szeker búzát. Elmentek a malomba a mónárhoz, A Jánoshoz. János kijött a na’ lisztes kalapjával. Meglátta a nagyságos úr, intett: Hajcsad gyorsan az ökrököt! Hát odaért. Felüríték a kosban,
