Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Szilágyi Miklós: Engem szerettek az urak
Vót hintó az udvaron, meg rendes kocsi. Játszottunk. Hazajött a kapitány, meglátott bennünket, rögtön hazazavart: — Itt nem fogtok játszani, mer úgy elverlek benneteket! — úgy mentünk kifele az alsókapun, mint a sicc! Cseresznyét lopkodtunk ottan. Meg főztünk, főzőcskét játszottunk. Azok szerettek velünk játszani, dehát hazazavart. Mindig hívott az Erzsiké: — Gyere, most nincs itthon a nagyapám! Mondom: Nem megyünk, mer hazajön, oszt kizavar. Nem bírt bennünket. A szegínyeket nem bírta. Az apám napszámos vót. Uraságnál szőlőt kapált, a kertjökbe. Meg ment kaszálni: aratott. Kaszált. Aztán kivitt engemet csutkatüszedni, meg tengerit kapálni. Dehát én nem bírtam a napot. Olyan betegen mentem mindig haza! Nem bírtam a mezei munkát. Ilyen napszámos vót. De jó ember vót nagyon. ’18-ba halt meg, 60 évesen, a tüdőgyulladás elvitte. 18 évig vót az anyám vele. Meg seprűket kötögetett, és piacon árulta. Szép cirokseprűket csinált, nem ilyen vacakot, mint most vannak. Aztán ű kevesebb adót fizetett, mer a két keresztjárdát mindig neki kellett letakarítani a hótól, meg a sártól, ottan a Honvéd utcánál, meg a ... Betyár utca vót az akkor. Aztán eljárt aratni, gazdákhoz. És akkor kaptunk búzát, és hozták haza nekünk, két-három zsákkal is sokszor, és akkor vittük a malomba. Mer három malom vót, a Varga malom, a Vass malom, meg a Vay malom, de amikor ez a rendszer jött, mind leszereltík és elvittík. És szociáldemokrata párt vót. Tudom, mer egyszer elvitt a kaszinóba. Én kislán vótam, azt hiszem, iskolába mentem akkor ősszel. És aszongya, hogy beszílőgép van! Hát persze én nem tudtam, hogy mi az a beszílőgép. Gép beszíl? Elvitt, oszt nem láttam, felállított egy székre, és úgy néztem. Mondom: Hogy beszíl az a gép? Vót ott egy kaszinó, ahol összegyűltek az ilyen szociáldemokrata párttagok. Oszt mindig szidta Tisza Pistát. Hogy az olyan nagy kutya! Mondom: milyen nagy kutya lehet az? Azt hittem, hogy kutya! Nem tudom, hogy mír haragudott rá. Hat osztály vót akkor, és még három évig, 15 éves koromig kellett vóna menni. .. Vót ottan, ahun most házak vannak, ahogy megyünk kifele a temetőbe, egy nagy kert, Telepnek hívták. Osztán ott tanultunk: dógozni kellett ott a fődet. De én nem vótam köteles, nem mentem. Nem is hívtak aztán, eccer hívtak, de nem mentem. De mindig átmentem az osztályokon! A Jókai utcán jártam az első osztályba, meg másodikba. És az egyik terembe a fiúk vótak, a másikba meg a lányok, nem úgy egybe, mint most vannak. És akkor mikor kint vótunk tízpercbe, mindig zavartak bennünket a kölykök. Haragudtunk is rájuk! Aztán feljártam, a Fogadóba, ottan vótak a sorházak, és ott vót az iskola. Egy szigorú tanító vót, Balázs. .. nem-tudom-kicsoda. Idős ember vót mán, de nagyon szigorú vót. Tenyerest adott, meg bezárt bennünket, ha rosszak vótunk. A harmadikba-negyedikbe oda jártam. Aztán fel a piactérre. Ottan vót a papi lakás, ott is vót egy iskola, azt lebontották, hát oda jártam 5—6. osztályba. Ott nők vótak. Szerettem vóna tanulni, vót a polgári, csak nem vót pézünk. Hát, ugye, az apám dógozott, az anyám otthon vót a sok gyerekkel, nem tudott elmenni dógozni. Még akkor a nők nem is mentek el. Én nem jártam a Telepre, pedig menni kellett vóna három évig iskola után. Osztán a tanárnak, úgy látszik, én megtetszettem.. . Akkor mellettünk vót egy kocsma, Katranócz- kinak hívták... tudja a fene mi vót mán a másik neve... Azt mondta, hogy gyöjjek mán át, mer csak akkor jön ide a tanár, ha én is itt vagyok. De mi nem ittunk, csak ott üdögéltünk az anyámmal. Mondom: Nem megyek én mán átal. Hát gyere mán, így, meg úgy. Nem mentem. Akkor meg vót egy hentes, Nánási. Az is olyan nagy nőcsábász vót, zavart hazafele. És felmásztam a kapura, és átugrottam. Meg akart fogni, de nem tudott! Józsi bátyáméknak ott vót a lakodalmok, emlíkszek rá, Katranóczkinál. Tizenhatodik évembe vótam. Megesküdött, fiatal házasok vótak, oszt el akartak vinni a Böndőbe, a kaszinóba. Ott vót egy bál, ők oda mentek táncolni. — Édesanyám, tessík elengedni a Rózsit is a bálba! 40
