Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Fogarassy László: Garbai Sándor emigrációs évei Pozsonyban (1934 -1938)

szán megtartott községi választásokon megmutatkozott, amikor a magyar ellenzéki párt nemcsak megszokott szavazatait, de a szociáldemokrata és kisiparos párt eddigi híveinek szavazatai jelentékeny részét is megkapta. (Garbai ott téved, hogy e választásokat 1937-re teszi — ekkor Kassán választottak — a kisiparos párt alatt a csehszlovák iparospártra gondolt és megfeledkezik az agrárpártról. Az ő emlékezéseinek a kommentálására meg kell említeni, hogy a komáromi választásokon a magyar szociáldemokraták 1079, a kommunis­ták 1680, a „magyar demokraták” néven indult agrárpárti tagozat 446 és a magyar ellenzéki párt 4760 szavazatot kapott. Losoncon a magyar szociáldemokrata listára 591 (a csehszlo­vák szociáldemokratára csak 404), a kommunistára 1606, a magyar ellenzéki listára pedig 2365 szavazat esett, hogy a többi pártról ne is beszéljünk.) Pozsonyban a magyar szociálde­mokrata jelöltek a „fasisztaellenes németek, magyarok és zsidók demokratikus egyesülése” listáján indultak, amely azonban annyi szavazatot sem kapott, hogy a listavezető német trockista Singer Jenő bejutott volna a városi képviselő-testületbe. (A Singer-csoport titkos szubvenció fejében a városházán minden magyarokra sérelmes határozatot megszavazott.) Még a kormánypárti Magyar Újság is azt írta a választás napján, hogy a magyar szavazó azért szavaz az ellenzéki egyesült magyar pártra, mert nincs más választása. (Ha Pozsony­ban közös magyar demokrata-szociáldemokrata listát indítanak, összegyűjtöttek volna egy-két mandátumra valót.) Garbai nem bocsátkozik a fentiek részletezésébe, annak a jeléül, hogy nem voltak újságkivágatai. 1938 őszén a mücheni egyezmény után a csehszlovákiai német szociáldemokrata párt vezetősége a Szudéta-vidékről Prágába menekült. Megalakult a szlovák tartományi kor­mány, amelyben három szlovák néppárti (Hlinka) és két agrárpárti miniszter foglalt helyet. A csehszlovákiai szociáldemokrata párt szlovák szárnya önállósította magát és határozatot hozott, hogy kilép a II. Internacionáléból. A pozsonyi Magyarság 1938. október 23-ai száma már arról ad hírt, hogy a párt magyar tagozata önállósult és közzéteszi a végrehajtó bizottság felhívását, amelyet Borovszky Géza elnök és Popovics János jegyző írt alá. A Rázus-féle szlovák nemzeti párt lapja, a Národnie Noviny a nemzetiségek kicserélésének kérdésével foglalkozik és felveti a zsidókérdés megoldásának gondolatát: „mert... helységeink szlovák karakterét zavarja.” A magyar emigránsok sorsa aggasztó lett. Pozsonyban magyar zsidókat toloncoltak ki Dunaszerdahelyre. A kommunista, majd a szociáldemokrata pártot is feloszlatták. A cseh-morva területen még működtek a pártok, köztük a szociáldemokraták is, amikor Garbai Sándor Benjámin Ferenccel együtt tájékozódás végett Prágába utazott. Akkor már előtte ott voltak Schulcz Ignác, Váradi Aladár, Surányi Géza, Antal Sándor17 egy előkelő szállodában, a többiek szanaszét. Balla József szociáldemokrata szenátor fáradhatatlanul munkálkodott annak érdekében, hogy a magyar emigránsokat ne utasítsák ki Prágából, kapjanak útlevelet és vízumot.18 Schulcz Ignác igen sürgősen Párizsba repült családjával együtt. Elutazása után 8-10 nap múlva a szlovenszkói nyomdászszövetség küldöttsége Prágába utazott a szövetségi központtal tárgyalni, mert a szlovenszkói nyomdászszövetség ellenőrző bizottsága olyan visszaéléseket derített föl, amelyekért Schulcz Ignác vezető titkár volt a felelős. Feljelentést is tettek, mert kitűnt, hogy nyugta ellenében fölvett pénzeket nem vezettek be a pénztárkönyvbe, hanem magáncélokra fordították. Werner Jenőt, az egyesület titkárát le is tartóztatták. E visszaéléseket a szlovákiai lapok közölték. (Még az agrárpárti Magyarság is ütött rajta egyet az 1938. november 6-án megjelent utolsó számában, közölve, hogy Schulcz Ignác az angol segélyalapból utazott Párizsba és hogy a szlovenszkói nyomdamunkások közt rendkívül nagy az elkeseredés, hogy szakszervezeti titkárjuk elsőnek mentette irháját a biztos külföldre.) Amikor Garbai később az emigráció­ban kérdőre vonta Schulczot, miért hozta a nyomdászok szervezetét kínos helyzetbe, azt a cinikus választ kapta, hogy „kapitalista világban élünk, kapitalista módszerekkel hoztam eredményt.” Schulcz emigrálása után, akit Horovitz Jenő is hamarosan követett, Böhm megbeszélés­re hívta össze Garbait, Fényest, Kérit, Bíró Mihályt, Prager Jenőt és Leser Lajost. Böhm 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom