Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Fogarassy László: Garbai Sándor emigrációs évei Pozsonyban (1934 -1938)
31-én megjelent közlését, hogy a magyar szociáldemokraták önálló párttá készülnek alakulni.) Garbai Fehér Ferenc útmutatása alapján elment a nyomdászszakszervezet székházába, Duna utca 48. sz. alatt, ahol Schulcz Ignác 300 korona segélyt adott neki, ami akkoriban megfelelt egy segédmunkás kétheti bérének. Ezután három napig Dunaszerdahelyen egykori kőmüvesbarátjának, Horváth Jánosnak volt vendége. Horváth János Fehér megye főispánja volt a Károlyi-kormány alatt, a proletárdiktatúra bukása után először Bécsbe, majd Dunaszerdahelyre menekült, ahol a betegsegélyző pénztár tisztviselője lett. Feleségül vette a város egyik legvagyonosabb nőjét, aki kávéház-, vendéglő- és mozitulajdonos is volt. Garbai a rövid vendégeskedés után visszatért Pozsonyba, ahol Fényes László napi tíz koronáért szállodaszobát szerzett neki.5 Schulcz Ignác galántai születésű nyomdász volt, aki a budapesti Világosság nyomdában tanulta ki mesterségét. Garbai tanúsága szerint hithű ortodox zsidó, aki kóser konyhán élt és betartotta a hosszúnapot, ami a szocialista párthoz csatlakozott hitsorsosai közt ritkaságnak számított. Amikor kikiáltották a Tanácsköztársaságot, Schulcz húszéves fővel mindenáron Budapest rendőrfőkapitánya akart lenni, de csak a nyomozóosztályt kapta meg a rendőrségen. (A Forradalmi Kormányzótanács Biró Dezsőt és Seidler Ernőt nevezte ki rendőrségi népbiztosoknak, akiknek a fiatal Schulcz igazán nem lehetett konkurense.) A forradalmak bukása után Schulczot a tulajdon detektívjei tartóztatták le és kísérték be a Margit körúti fogházba. Itt vizsgálati fogságban ült és amikor kiszabadult, Pozsonyba költözött, bekapcsolódott az ottani munkásmozgalomba és annak a kettészakadása után a szociáldemokraták oldalán maradt. Ő akadályozta meg, hogy a nyomdászszakszervezet a kommunistákhoz csatlakozzon. Garbai megjelenése Pozsonyban 1934 márciusában heves sajtópolémiát váltott ki. A „Slovák”, a Hlinka-párt napilapja követelte Garbai kiutasítását az állam területéről azzal az indoklással, hogy Garbai a Magyar Tanácsköztársaság elnöke volt, amely 1919-ben háborút folytatott Szlovákia ellen. Az ellenzéki „Slovákkal” szemben a kormánytámogató szociáldemokrata „Robotnícke Noviny” Garbai védelmére kelt, viszonzásul azért, mert az első világháború előtti időszakban a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségében támogatta és ki is eszközölte a szlovák anyanyelvű munkások külön szakosztályának létesítését. A tartózkodási engedélyt is a csehszlovákiai szociáldemokrata párt járta ki neki a szlovenszkói Országos Hivatal elnökénél (aki egyébként agrárpárti volt). A két magyarországi forradalom Pozsonyban letelepedett emigránsai a Tátra kávéházban szoktak volt összejönni, amely a csehszlovák szociáldemokrata székházban volt. (Az épület ma is áll a Május 1. téren.) Az épületben volt szálloda, mozi, vendéglő és gyűlésterem is, a IV. emeleten a pártlap (Robotnícke Noviny) szerkesztősége, valamint a párt és a szakszervezetek irodái. A Tátra kávéházba jártak délutánonként a már felsoroltakon kívül (Garbai, Böhm, Dovcsák, Szende, Fényes, Kéri, Prager, Leser, Horovitz) még Horváth Jenő, Rédei József, Hajnal Jenő, Bíró Mihály és Fehér Ferenc. Szende Pált, a Károlyi-kormány pénzügyminiszterét, családja látta el anyagilag, Fényes Lászlót pedig Fazekas Ágoston pozsonyi gyáros támogatta, mint szabadkőműves testvért. Dovcsák Antal nagy végkielégítést kapott az osztrák vas- és fémmunkások szövetségétől, a többi emigráns meg rendszeres, de szerény anyagi támogatást élvezett.6 Garbait erősen foglalkoztatta a csehszlovákiai szociáldemokrata pártok bomlása, amelyet első, rövid pozsonyi tartózkodása idején alkalma volt személyesen figyelni. Nagy Gyula képviselőt tévesen Jánosnak, Grailich Elzát pedig Vilmának nevezi, tehát rosszul emlékezik. Nagy Gyula haláláig elkötelezte magát a III. Internacionálénak, Grailich Elza azonban később elfordult a kommunistáktól és visszatért a szociáldemokráciához.7 Utóbbi a Weiss Károly által szerkesztett Kalmár Henrik emlékkönyve (Bratislava, 1931) német nyelvű emlékezést is írt. Ott, ahol Garbai magyar szociáldemokrata pártról beszél, 1926 után mindig a Csehszlovákiai Szociáldemokrata Munkáspárt magyar tagozatát kell érteni. Emlékezete szerint a magyar tagozatnak a következő helyeken voltak helyi szervezetei: Pozsony, Galánta, 7
