Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Sümegi György: „Sosemismert emberi orcákkal”
Itt valóban mindent egy (réz)lapra tesz föl a művész — a tévedhetetlenség bizonyosságával, a változtathatatlanság belátásával. Rékassy rézmetszetei több évtizedes sorát látva (az 50 éves mestert az Ernst Múzeum tárlattal köszöntötte: 1987. V. 28.—VI. 28.) úgy érezzük: minden a helyén van. Sajátos egyensúlyban, evidens és megingathatatlan kompozícióban, hibátlan elrendezettségben. Lapjai egy részén (Borozóban, Ovidius Metamorphosesé nek illusztrációi stb.) félprofilban megjelenik egy nagyorrú, reménytelen tekintetű, mégis figyelő férfiarc. Ez a mindig egykedvű Figyelő-Rékassy belenyugszik az Átváltozásokba, mivel az végtére is vele (is) történik meg, tudomásul veszi a kocsmatörténeteket, az örök vándorlást, a világot. De földi léte s művészete íve ugyanakkor a csillagokig ér ( Csillagképek). Dürer rajziskoláját ugyanazon rajzoló-metsző Mester (Dürer, Rékassy, bárki) többszöri (egy lapon persze) megjelenítésével kitaszítja az egyidejűség, a pillanatnyiság metszéspontjáról a linearitásba s a rajzi történések egymásutánját sugallja a „nyitott rajziskolában.” Rékassy rézmetszetei színpadáról szinte állandósulni látszó jelzős szerkezetek: páratlan mívessége, régies nyelvezete, nem rajzol, előrajzol: azonnal metsz, alulnézetes perspektíva, a figurái szabadulása a gravitációtól. Rézmetszetvilága „élesen szellemes” (Sulyok Gabriella kifejezése). Mintha az idézett (főleg Supka Magdolnától) jellemzés is kevés lenne; keressük tovább a találóbb-adekvá- tabb kifejezőket: gunyoros, szarkasztikus. Vagy pontosabb így: leiró-bemutató jeliegűből egyre inkább gunyorossá, szarkasztikussá, nyelvöltögetővé váltak a figurái is. Erények sorozata (Fortitudo—Bátorság; Humanitas—Emberség; Decentia—Illedelmesség; Misericordia—Könyörületesség; Clementia—Szelídség; Sedulitas—Szorgalom; Honestas— Becsületesség; Virtus—Vitézség; Providentia—Tudás; Decentia—Illemtudás; Virginitas —Szűziesség; Modestia—Szerénység; Temperantia—Mértékletesség) nem középkori allegóriákként (ahogy például a trecento nagymestere, Giotto a Capella Arénában, Paduá- ban) jeleníti meg a fogalmakat, hanem középkorira utaló attribútumokkal — de ízig-vérig Rékassyasan, vagy írhatnám így s, maian. Rékassy erény abc-jében a szűziesség férfi potenciállal jár karöltve, Humanitása égő házat locsol benzinnel — és így tovább. Vagyis visszájukra fordítja őket, a fonákjukat mutatja be. Nem az erényt tehát, nem a szerénységet, hanem az erénytelent, a szerénytelent, a profánt, a leleplezett kicsinyességet, az ingatag bátorságot. A legutóbbi rézmetszetein növényi vegetációvá burjánzó testrészek, elembertelenedett képtöredékek. A reménytelenség látványszilánkjai. Sosemismert emberi orcákkal. .*0Síf HŰK/*, 96
