Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Akit az istenek el akarnak veszejteni…
törekvéseink középpontjába is állíthatók — de ha amazok veszélybe kerülnek, rögvest kiderül, melyek az alapvetőek. Mert, mint Széchenyi István mondta: Lennünk kell előbb, hogy a szépre, jóra törekedhessünk, ez az okszerű számvetés. Ugyancsak a tisztázás kedvéért teszek különbséget az erkölcsben is. Tudniillik, beszűkült, célt tévesztett fölfogásunk ma már a leghitványabbnak is megadja a lehetőséget erkölcsösnek hinni magát. Emiatt fogalmazzunk úgy, hogy ma az „egyéni erkölcs” dívik. Ami, naponta tapasztaljuk, olyan egoista szabadságjogokat is engedélyez, amik a legközvetlenebbül törnek mások szabadságjogai, sőt, puszta léte ellen. Ezért merül föl annak szüksége szerte civilizációnkban, hogy az egyén szabadságjogait a közösségi mögé helyezzük. Azaz, a „közösségi erkölcsöt” az „egoista moráltól” fontosabbnak, alapvetőbbnek tartsuk. Mankók ezek, de olyan tudatos cselekvés érdekében, mely egy korábbi időszak törekvéseinek káros következményeit akarja megszüntetni. Például, visszaszorítani a deviációkat, mik ma már annyira féküket vesztették, hogy ők nevezik az életet intoleránsnak és könyörtelennek. Leteszem a tollat, kimegyek a fészerbe a permetezőt előkészíteni. Aztán a szerekhez fordulok: szinte mindegy, melyiket választom, mert mindegyikkel rosszat teszek. Idegen, veszélyes anyagot juttatok növénybe, talajba, megzavarva azok szerves folyamatait... Igen, civilizációnk embere előbb elvesztette kapcsolatait a természettel, s mikor ráébredt, hogy már tulajdonképpen az Egyetemes Lét törvényei ellen cselekszik, akkor, ijedt dühében, szembefordult azokkal, mondván, hogy majd ő megmutatja! . . .Ellépek a vegyszeres polctól, s gondolatban már aziránt kutatok, hol lehet manapság rézgálicot kapni. S egyáltalán: úgy hívják-e még, vagy már az is kapott valamely modem, tudományos titulust? Apám kálickűnek hívta, s avval permetezett. Csak mire én „megsző- lősödtem”, jöttek a modern készítmények, s mindenki arra kapott rá. Mert hogy könnyű, gyors és teljes sikert reméltünk velük. Aztán most itt tartunk: október végén is permetezni kell... Azaz, nem mi, hanem a Természet mutatta meg. S nekünk kell alázatot tanulni. Türelmesen és kitartóan keresni a módokat, mikkel a létünket meghatározó törvényszerűségek közé visszatalálunk. S ehhez az alapvető emberi értékeket pártoló erkölcs nem etalonként szolgál, nem olyan „nikkelezett szemmérték”, amit csak elő kell kapni, s mindent hozzászabni, centire, hanem szextáns: segélyével ki lehet számítani az irányt. 88
