Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Kamarás István: Emberképtár
t óta a Kereszt koordinátarendszere is benne feszül a világban. Az ember a Keresztet formázza, a kifeszítettség a sorsa: erőfeszítés, kín, erőterek, vonzások és taszítások találkozása. A világ bűne miatt a Rendben is ellentmondásos ez a lét, hiszen az Istenre utalt ember autonómiára tör, alávetett és uralomra hivatott, esendő, és képes az abszolút értéket elismerni, bűnös és szent. Én a 23 évemmel többet nem mondhatok. Halálomban beszédesebb leszek.” * * * (Népfőiskolások)17 A Siómente Népfőiskolán a hat tan egyike — a történelem, a gazdaságtan, a kultúratan, a természettan és a társadalomtan társaságában — az embertan. A népfőiskolát szervező termelőszövetkezet elnöke „embernemesítésnek” nevezte a népfőiskola elsődleges célját, amit a hallgatók embermeghatározásai is alátámasztanak: „Szerintem az ember olyan gondolkodó, érző, közösségi életet élő lény, aki öncentrikus beállítottságú, de a közösség érdekeiért életét is képes feláldozni. Biológiai szempontból legfontosabb jellemzője a gerinc, régebben ez meszesedett, ma eltűnőben van.” (24 éves villanyszerelő); „Gondolkodni képes élőlény, aki cselekedetének tudatában van. Fejlődőképes, hatni tud embertársaira, képezni tudja önmagát. A világ békéjét is képes megvédeni, de a leggonoszabb tettekre is képes.” (34 éves raktáros nő); „A legesetlenebb és a leghatalmasabb, a legkegyetlenebb és a legjóságosabb.” (30 éves egyéni gazdálkodó); „Az ember szerintem hangulati lény. Hiú, nem tudja magát függetleníteni az anyagi dolgoktól. Zsarnok azzal szemben, akit szeret, és minél jobban szeret, annál zsamokabb. Azt hiszi, hogy különb az állatnál, de szerintem sokkal gyengébb, sebezhetőbb, mert érzelmi világa van. A legfurább, legellentétesebb lény a világon. Homo sapiens!!!” (21 éves könyvelőnő); „Az ember a legbonyolultabb élőlény a világon. Szélsőséges. Képes humanitásra és rombolásra. Az ember élete oly rövid, hogy mire megértené szerepét, már véget ér.” (40 éves hegesztő). * * * Bár akad elég sok mind az egydimenziós embert formázó, mind a társadalmi pozíció által eléggé egyértelműen meghatározott redukált emberképekből, az összegyűjtött embermeghatározások ötödé—negyede nemigen fér bele ezekbe a kategóriákba. Akadnak olyan fizikai munkások, akik szerint az ember „a természet része, olyan lény, aki az államál magasabb rendűnek tartja magát, de ez mindaddig nem igaz, amíg lesz kizsákmányolt és kizsákmányoló. Az ember az embernek farkasa. Sajnos, nemcsak kenyérrel él, és így nem tud védekezni a hamis próféták ellen.” (33 éves lakatos); és akadnak olyan villamosmérnökök, akik szerint az embert „Teremtője egyszer felhúzta, azután célkövető gyakorlatokban telik el élete. Képes másokkal együttműködni és tudást felhalmozni. Tudását céltudatos tevékenységgel összekapcsolva halhatatlanságra tör, eközben szinte szabályszerűen hol magas csúcsokat ér el, hol szakadékokba bukik. Életét — mint minden életet — ciklikusság jellemzi, egyéni és társadalmi szinten egyaránt”; valamint akad olyan szakmunkástanuló, aki szerint az ember „Magas vagy alacsony, okos vagy buta, dolgozó vagy tanuló, szép vagy kevésbé szép, molett vagy sovány, csinos vagy rosszul öltözött, jó kedvű, rossz kedvű vagy közepes, magyarul vagy más nyelven beszélő, gazdag vagy szegény, szerény vagy beképzelt, ügyes vagy esetlen. Minden ember más tulajdonsággal rendelkezik, egyforma ember nincs.” Mindazonáltal még a besorolhatatlan, a rendhagyó és az eredeti emberképek nagy többségén is felfedezhető megalkotója életkorának, nemének, társadalmi helyzetének, világnézetének lenyomata. A meglehetősen sokféle helyről összegyűjtött emberképek nagyobb része csupán alulnézete, oldalnézete, belülnézete vagy felülnézete az embernek. A meghatározások nagy többsége „az ember nem egyéb, mint..típusú, eléggé ritka az olyan megközelítés, mint azé az olvasótábori mozgalomban részt vevő politikai munkatársé, aki ezzel „zárja” meghatározását: „Ez mind és sokkal több”, és mint azoké, akik mindenki mástól különböznek, 68
