Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Kamarás István: Emberképtár
teinek kielégítésére a céltudatos alakításra” (42 éves vasúti mérnök), „Biológiai lény, mert a legfejlettebb az élővilág rendszerében, de a munkavégző képesség kiemelte az élővilágból, s többé, mint biológiai lény, már nem alkalmas egyéni életre. Társadalmi lény, mert tudattal rendelkezik, a munka előre való elgondolása, az anyagi világ átalakításának vágya, a társadalom bővített fejlesztése, a munkaerejét megsokszorozó csoportmunka jellemzi” (52 éves agrármérnök), „Olyan anyagi szerveződés, amelyben a kozmosz visszatükröződik, s minden téren irányított, meghatározott” (34 éves gépészmérnök). * * * (Szociológusok)10 Óvatosak, kevésnek találják a tíz sort és az öt percet, s nem tartják jellemzőnek a szociológusokra, amit leirtak. Én viszont — érzékelve azt is, hogy a szociológus is annyiféle, ahány — igen. Bizonyítékul három, szociológusok által rajzolt emberkép: „Az ember kétágú lény, ezzel különbözteti meg magát másféle élőlényektől. Felállt, s valamilyen oknál fogva úgy is maradt. Kétfelé ágazó lény: elágazik önmagától és önmagához. Köp arra, ha méltóságában sértik, de önmagát csak ritkán köpi le, akkor, ha maga sérti maga magával az emberi méltóságot, amiről azonban nem hajlandó emberszabásúan gondolkodni.” (36 éves szervezetszociológus); „A természetben végbemenő változás során az alacsony rendű élőlények fejlődésével alakult ki, aki létezése első pillanatától a környezetéhez való alkalmazkodást tanulta, majd annak átalakítására törekedett. Célja, hogy a gyakorlat szubjektumává váljék.” (52 éves nevelésszociológus nő); „A főemlősök rendjébe, az emberfélék családjába, az emberi nemhez tartozik: homo sapiens. Az emberszabású majmokkal közös ősöktől ered. A természeti és társadalmi fejlődés során kialakult nála a munkavégzés, a beszédkészség, a gondolkodás. »Nádszál az ember, a természet leggyengébb nádja, de ez a nádszál gondolkodik«, „Az ember sárkányfog-vetemény: Nincsen remény! Nincsen remény!” « A szűk helyen képtelen vagyok az emberiség önmagáról alkotott megfogalmazásait bővebben idézni, melyek közül más-más hangulatban, más-más aspektusból nagyon sokkal egyetértek, s nagyon sokkal nem. Önálló embermeghatározásra nem vállalkozom, noha saját egyéni létem és az emberiség sorsa mindennapi gondom” (54 éves művelődésszociológus). * * * (Személyzetisek) Emberekkel foglalkoznak ők is, az alkalmazott embertanban járatosak, munkaköri ártalmuk következtében hajlamosak arra, hogy az embert káderre vagy munkaerőre redukálják. Akiknek embermeghatározásait megismerhettem, azok közé tartoznak, akiket politikai továbbképzésre iskoláztak be.11 Meghatározásaik az értelem és társadalom dimenzióra épülnek, amelyen kivül olykor két-három másik is megjelenik. Dimenziógazdagságuk alapján a mérnököké és a humán értelmiségieké közé helyezhetők emberrajzaik: „Az ember a legfejlettebb lény. Képes gondolkodni, munkát végezni, érezni. Életének fontos része az egymással való érintkezés, az EMBER szerintem, aki őszinte, egyenes és lelkiismeretes, aki embertársát segíti, és nem tiporja el.” (35 éves nő); „A társadalom életében a legfontosabb tényező, mert a társadalom politikai, gazdasági és kulturális céljainak megvalósítását az ember viszi véghez. Ember nélkül nincs társadalom. Az ember teremtette meg a múltat, a jelent, és alakítja ki a jövőt.” (43 éves nő); „Olyan természeti lény, amely gondolkodásra és meghatározott cselekvésre képes. Különböző tudati szintekkel rendelkezik. Érző és érzelmet kiváltó képességgel rendelkezik. Természete és jelleme formálható. Az életet csak közösségben képes elviselni. Különböző jó és rossz tulajdonságokkal rendelkezik.” (40 éves férfi); „Az ember tudatos lény, a munka kialakulásával fejlődött ki az állatvilágból. Közösségi magatartású. Tevékenységét tudatos cselekvés jellemzi általában. A mai emberrel szembeni követelmény az általános műveltségen túl a konkrét foglalkoztatási körében jelentkező ismeretek tudatos felhasználása, igény a társa65
