Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 2. szám - Kamarás István: Emberképtár

fejlődés és a munka dimenziók a meghatározások harmadában-felében, az ember—állatkülönbség, az életmód, az erkölcs, az ember—természet-viszony és a transzcendencia dimenziók az emberdefiníciók 18—28 százalékában fordulnak elő, valamiféle negatívum pedig minden harmadik megfogalmazásban.

Az embermeghatározások általában ötdimenziósak. Egy-két dimenzióval kevesebb (átlagosan 3,5) található a 10—12 éves gyerekek és a fizikai dolgozók, valamivel kevesebb (átlagosan 4,7) a műszaki értelmiség, valamivel több (5,6) a gimnazisták és (5,3) a természettudományos értelmiség meghatározásaiban. A világnézetileg közömbösekében átlagosan 3,7, a magukat istenkeresőknek nevezőkében 4,2, a materialistákéban 4,9, a vallásosokéban 5,2 elem fordul elő átlagosan.3

* * *

(Gyerekek) A negyedikesek és ötödikesek, vagyis a 10—11 évesek emberképe több tekintetben erősen eltér a hetedikes-nyolcadikos gyerekekétől.4 A kisebbek körében eléggé gyakori az olyan meghatározás, amelyben úgyszólván csak a biológiai dimenzió szerepel: „Az ember élőlény. Magas. Van fiatal, van öreg. Öt ujja van egy kezén. Van füle, orra, lába, körme. Két lábon jár, két keze van.” (11 éves városi kisfiú). Gyakori még ebben a körben az ember és az állat különbségére építő meghatározás is: „Az embert meg lehet különböztetni az állattól. Az embernek van két fajtája, nő és férfi. Az ember testből és lélekből áll. Az embernek esze van, az állat ösztöne után mén.” (10 éves tanyasi kislány). A harmadik leggyakoribb típus, amelyben mint az élővilág csúcsa szerepel az ember, ilyen: „Az ember a legokosabb a földön, és ő képes a legtöbbre, úgy a technikában, mint a tudás gyarapításában. Épületeket, boltokat épít, növényekkel és állatokkal népesíti be a földet.” (10 éves városi kisfiú).

(A 13—14 évesek emberképe egyrészt gazdagabb, másrészt jóval nagyobb a szerepe a fejlődés, a munka és az értelem dimenzióknak, és több mint kétszer annyi meghatározásban szerepel negativum, mint a 10—11 évesek körében. így fest egy tipikus meghatározás ebből a korosztályból: „Az embert a munka tette emberré. Tud írni, olvasni, étkezni és menni. Sok sejtből épült. Az ember erősebb, mint a nő” (14 éves tanyasi kislány), és egy másik: „Nagyon sok mindenre képes, gondolkodásával emelkedett ki az állatvilágból. Kultúrát teremt maga köré. Életkörülményeit maga teremti meg, fizető eszköze a forint. Iskolába jár, műveltségre tesz szert. A felnőtt ember dolgozik, a nő 55, a férfiak 60 éves korukban mennek nyugdíjba. Az emberek képesek egymás ellen harcolni.”

A 10—14 éves gyerekek emberképéből feltűnően hiányzik a társadalom, a lélektan, az ember—természet-viszony dimenzió, a kisebbekéből ezen kívül még a fejlődés, az értelem és a munka is. A 13—14 évesek ember-meghatározásaiban jóval gyakrabban szerepel a fejlődés gondolata, mint a felnőttekében, beleértve a természettudományos értelmiséget is. Az ember és az állat közötti különbség csak a gimnazisták és a természettudományos értelmiség emberképében foglal el nagyobb helyet.

* * *

(Középiskolások) A szakmunkástanulók és a gimnazisták5 emberképének eltéréseit jól jellemzi a leggyakoribb motívumok sorrendje és százalékaránya:

szakmunkástanulók: gimnazisták:

gondolkodás

(53)

gondolkodás

(76)

az ember férfi és nő

(45)

társadalmiság

(34)

két lábon járás

(43)

a fejlődés csúcsa

(33)

szaporodás

(24)

érzelem

(30)

állatból fejlődött

(23)

munka

(26)

munka

(20)

kommunikáció

(23)

62