Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Deme Tamás: Manipuláció, kontra nevelés (Archaikus emberkép-torzó a XX. század végéről)
szerét alkotta meg a két háború közötti időben. A nevelésről, s annak társaslélektani viszonyairól, feltételeiről — magyar nyelven ő mondta a legtöbbet, és a legvilágosabban. Karácsony Sándornál a nevelés nem „tartalmak” átadása (ami lehetetlen volna), hanem a világnézet teljes körű fejlesztése az értelem természetes technikájával: a nyelvvel. Belátható, hogy minden didaxis: nyelvi nevelés, a szó legszélesebb kulturális jelentésében. A nevelés — növelés, növesztés, ahogy az anyanyelvűnk etimológiája is sejteti; az emberi lényeg kizárólag társadalmi viszonyokban működtethető fejlesztése. Közösségi cselekvés, világnézetet formáló tett-rendszer. Nem ismeretek mechanikus halmozása, hanem mindenekelőtt alkotóképesség-fejlesztés, viszonyfejlesztés, szinoptikus (együttlátó) valóságfelismerés. Am hátra van még annak a megválaszolása: miben, s hogyan jelent védelmet a nevelés a manipuláció ellenében? Egy, az előzőnél is „banálisabb” fogalommal kell előrukkolnom. A nevelés — jellegét tekintve — az egyént a közösség egységébe kapcsoló — szeretetviszony. Megérkeztünk a legelkoptatottabb fogalomhoz, amely végső soron mégis magyarázó, segítő elvünk lesz. A szeretetet ugyanis nem lehet manipulálni. Nem földarabolható, piacmérlegen nem dekázható. Nem elvárásoknak, erőszaknak alávetett folyamat, ezért nem lehet visszavenni, álcázni, vagy torzítani. (Megtagadni — azt lehet!) De megosztáskor növekszik. Aki ismeri Erich Fromm nagy sikerű könyvét, a Szeretet művészetét, az jól megtanulhatta, hogy a szeretet nem azonos az érzelemmel. A nevelés — mint szeretetviszony — lényegét tekintve: adás. Az állapot-megadása, biztosítása, megteremtése. Amelyben a közösségi lét technikája, a nyelv legjobban artikulálható, meghallható, amelyben az egyénnek optimális a növekedés feltétele. Ha az egyén nem növekszik — akkor nincs nevelés. Ha nembeli lényegében, képességeiben, tehet-ségei- ben nem engedik növekedni, ha számára a kultúra nem talál megértésre alkalmas nyelvet, ha feltételeiben korlátozzák, akkor nem lehetséges a nevelés, mert akkor torzul, akkor sérül, akkor manipulálódik. A nevelés viszont épp úgy nem manipulálható, mint a szeretet bármely másik fajtája. Tudjuk a görögöktől (lásd, a pedagógia szó etimológiáját), a nevelés is művészet, a világnézet-fejlesztés társadalmi feltételeivel — a pedagógiai reformokkal, nevelhetőség hitével. Ezzel szemben a manipulált oktatás: az emberarc beverése, torzó- csinálás, csonkítás. Századunk mottójául többen választották már Rainer Maria Rilke híres versének, az „Archaikus Apolló-torzónak” az utolsó sorát: „Változtasd meg életed!” Ez magában foglalja azt a gondolatot is: változtasd (ismét) neveléssé az iskolai oktatást, a kultúraközvetítést... A nevelés lényege — mivel ellentétes a manipulációval — kizárja a manipuláció működését. Önmagát folyamatosan vezérlő-korrigáló folyamatról van szó (ez a permanens nevelés), s ha nem korlátozzák, együtt változik a növendék szükségleteivel. Ez a fejlődéslélektan (meg a fejlődés-fiziológia). Van korszak, amikor gyors mozgások szükségeltetnek, s van, amikor finom, koordinált mozgás. Ideje van a versenyzésnek és ideje van a relaxáció- nak, meditációnak. Az iskola tekintélyrendszerében meg nem értett, majd manipulativ módon deklarált (de nem gyakorolt) „kreativitás”, alkotás csak a nevelés természetes feltételei közt fejleszthető. (Az alkotás lehetősége viszont képes nevelni — magát a nevelőt is.) Ha a cikk elején megállapítottam, hogy a manipuláció a hazugság csomagolástechnikája, most ki kell egészítenem azzal, hogy a nevelés viszont az igazság növelhetősége. S ilyen értelemben a kulturális, mentális egész-ség része, összetevője. Ez is tanulható. Az iskola- rendszer minden válságjelensége, a manipulált reformok minden impotenciája ellenére bízom a nevelés hathatóssságában. Nem osztom a pedagógiai pesszimizmust, optimista vagyok. S ezért már jó ideje nem is harcolok a rossz iskolák, rossz módszerek ellen. A manipuláció ellen sem. Az Idő nem neki dolgozik —- továbbörökíteni magát csak az egészség tudja. Ezért hiszem én is, hogy: — NEM A BETEGSÉG ELLEN KELL KÜZDENI, — AZ EGÉSZSÉGET KELL TERJESZTENI! 59
