Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Gál Sándor: A hallgatás kapuja; a kérdést legalább; helyzet (Versek)
Gál Sándor a hallgatás kapuja nem az árnyék hanem a fölötte kinyíló szárnycsapások suhogás az oszloptalan csarnokok kupolái alatt denevér-csapongású esték tompa szürkesége gondolhatnék közben a közelítő halálra a fegyelmezett távolságok múló emlékezetére mert lehetségessé vált immáron a lehetetlen s közeleg ami elmúlt vagy ami sohasem volt csak bennem támadott fel önnön árnyéka mögül és szárnytalanul emelkedik a belső táj fölé és leégett és megfeketedett akár e sohase-valós történelem kicsapottan az árkok menti alkonyatok roppant holdtöréseiben világok gyalázatára
/
