Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Grandpierre Attila: Az Én lehetőségei a ma kultúrájában (Az élet hordereje)
Az elméleti biológia az antropikus, emberközpontú kozmológiai elv csillagászati világképével együtt válik a megismerés még hatásosabb világképformáló erejévé. Az antropikus kozmológiai elvhez vezető csillagászati eredmények szerint az élet puszta léte a kozmosz struktúrájának legfontosabb tényezője, s így nemcsak az élet alkalmazkodott a világhoz, hanem a világ egésze is eleve életre szabott. Az alapvető fizikai atomi állandók azt a végtelenül speciális, valószínűtlen értékeket veszik fel, amelyek végtelen lehetséges értékhalmazból azon a rendkivül keskeny sávon belül helyezkednek el, ahol a periódusos rendszer elemei felépülhetnek, amiben szerves anyagok jöhetnek létre, ahol éppen lehetséges a fotoszintézis — s ha az alapvető fizikai állandók (pl. a proton vagy a neutron tömege) bármelyike értékének egy töredékével történetesen más lett volna, az egész világegyetemben sehol nem jöhetne létre élet. Az élet azonban létezik — és ez a tény önmagában így kozmológiai kérdéseket vet fel. Mi az élet szerepe a kozmosz kialakulásában? Újra kell-e értelmeznünk a létezés abszolutizált fogalmát? A fizikai törvények téren és időn kívüliek, s mint ilyenek érvényesülnek a konkrét anyagon — vagy fordítva: maga a világegyetem állapota hordozza magában kifejlődésének törvényszerűségeit, érvényesülésének állandóan új és új feltételeit? Ilyen kérdéseket vet föl ez az új emberközpontú természettudományos világkép, azáltal, hogy újra az életet, az embert állítja világképünk középpontjába, s bizonyítja, hogy az élet adottságainak, törvényeinek megismerése, természetének kutatása hihetetlenül gazdag ismeretforrást ad a kozmosz egészére vonatkozóan. így most az emberidegen, életidegen fizikai világképet felváltja egy olyan, megalapozottabb világkép, mely nem hagy magunkra bennünket a létünk legvégsőbb kérdéseire adandó válasz keresésében. S máris gyökeresen új szemléletű tudományos eredmények születtek ezen a téren, nem kevésbé hajmeresztőek, mint az emberiség eddigi legalapvetőbb felfedezései. Csak abban eltérőek, hogy ezúttal az emberi cselekvés, az életünkben, létezésünkben való aktív, tevékeny részvétel, a teljességre nyitottság jelentőségét hangsúlyozzák. Próbáljunk akkor most választ keresni arra a kérdésre, miféle természetű objektum a világegyetem mint egész? Ha örök idők óta létezik, akkor az Univerzum az egyetlen, de a lehető legvalóságosabban működő örökmozgó, mert külső energia felhasználása nélkül képes végtelen időkig hihetetlen intenzitású munkavégzésre. Ha viszont a minden anyagit magába ölelő világegyetem véges idők óta létezik, akkor a semmiből kellett keletkeznie, azaz mindkét esetben képes maga energiát termelni, csak az előbbi esetben ezt folyamatosan kell tudnia, míg az utóbbi esetben elég lehet, ha csak születésekor termel energiát. E tulajdonságával az univerzum meglehetősen egyedülálló viselkedést tanúsít. Ki lehetne számítani, mennyi munkát végez az univerzum egy másodperc alatt (átlagban) — erre joggal mondhatnák a panteisták, hogy ez a természet hatóképességét jellemzi, s mint ilyen, lehetne az Isten mértékegysége. Ha a világegyetem változásának oka — nem lévén rajta kívül semmi anyagi — önmagában van, ez az élő rendszerekkel és csakis azokkal rokonítja. Az elméleti biológia szerint ugyanis „csak az élő rendszerek mutathatnak olyan változásokat is, amelyek nem vezethetők le az adott anyagi rendszerben uralkodó kezdeti feltételekből a fizika és kémia törvény- szerűségei által, amelyek már nemcsak külső változások nyilvánvaló hatására jönnek létre magának a rendszernek „aktív” közreműködése nélkül, de érvényesülnek más, nem mechanikai, fizikai, kémiai tényezők is”. „Valamennyi élőlényre jellemző mindenekelőtt, hogy állapotukban spontán változások következnek be, olyan állapotváltozások, amelyeket tehát nem az élőlényen kívüli, külső okok idéznek elő”. A biológia egyetemes törvényét a Bauer-elv így mondja ki: „Az élő és csakis az élő rendszerek soha sincsenek egyensúlyban, és szabad energiatartalmuk terhére állandóan munkát végeznek annak az egyensúlynak a beállta ellenében, amelynek az adott külső feltételek mellett a fizikai és kémiai törvények értelmében létre kellene jönnie”. A világegyetem mint egész, tehát élő rendszer? El lehet ezt a kérdést tudományos vizsgálattal dönteni? Igen, egyetlenegy módon, az elméleti biológia alaptörvénye segítségével. Közelítsük meg a kérdést akkor erről az oldalról! 32
