Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 2. szám - Grandpierre Attila: Az Én lehetőségei a ma kultúrájában (Az élet hordereje)
külső érzékenységét hozza elő, mert ezen is alapszik képességünk a mindig új, a külső tényezőkből nem levezethető válaszra, hiszen megvan bennünk életünk alakítására a végső mozgatórugó. Az érzékenység felfokozottsága ahhoz kell, hogy képesek legyünk bennünk gyökeresen átszervezni a külvilágot, hogy akár a legparányibb, legjelentéktelenebbnek látszó külső ingert is a legjelentősebbként kezelhessük, amikor aztán ez a végletekig parányi jel felfokozódva, megsokszorozódva, egyre erősebbé válva egész valónkat megrázza, hogy bennünket előre nem sejtett elhatározásokra serkentsen, magunk számára sem ismert világokat megnyitva, belső valónkat átformálva, áthasonítva, átlelkesítve mozgatni, hatni késztessen. Pontosan az élő rendszerek, az élőlények rendelkeznek azzal a képességgel, hogy bennük egy minimális hatás ennél nagyságrendekkel nagyobb, szervezett és időben kibomló hatást váltson ki. A jel és a kiváltott hatás energiájának aránya jellemzi a cselekvés áttételét. Cselekvésünk horderejét a végrehajtott tett és következményeinek aránya jellemzi, így például az emberiség legnagyobb horderejű cselekvései voltak a tűz felfedezése, a kerék feltalálása, az írás kifejlődése. A cselekvések áttétele az embernél nagy horderejű tettekhez vezethet el — de a puszta áttétel fogalmának megvilágítása megér egy példát. Suetonius így írja le Caligula jellemző tetteit (Caesarok élete, Európa Könyvkiadó, Budapest 1968,173. o.): „Caligula ... mindig olyasmit akart, amit mindenki lehetetlennek tartott. Ezért a tenger haragos, mély vizén gátat építtetett, kivájatta a legkeményebb kősziklát, síkságon hegyeket emelt, ásóval-kapával hegygerinceket hordatott el, lapályt varázsolva helyükbe — és mindezt hihetetlen gyorsasággal, mert a legkisebb késlekedés fej vesztéssel járt.” Amikor Caligula ezekre az elhatározásokra jutott — valószínűleg nem csupán gazdasági, társadalmi kényszerűségektől hajtva —, minimális energia- változás ment végbe agyában, amivel önmagában bizony nem lehetne túl sok tárgyat megmozgatni, tenger vizén gátat építeni vagy ásóval-kapával hegygerinceket elhordani, mégis, abban a pillanatban, ahogy tudatossá vált benne az elhatározás, és csakis ezen tudatossá válás által, a terv elindult megvalósítása útján. Létezésünk során magunk is jutunk életre szóló elhatározásokra, s egész életünk legfontosabb energiáit egy bennünk kifejlődött eszme szolgálatába állítjuk; hegyeket hordunk el puszta kezünkkel és tavakat varázsolunk a sivatagba, madárhoz hasonlóan röpülünk a szélben és ismeretlen tájakat fedezünk fel, megírjuk az Isteni Színjátékot, vagy a Carmina-Buraná-t. Érdekes és tanulságos lenne kiszámolni, vajon mekkora kezdeti energiájú bioáram indította el az emberiség legnagyobb alkotásait, hogy az élet képességeiről megfelelőbb képet alkothassunk. De a végleges képet csak úgy alakíthatjuk ki, hogy a cselekvési áttétel mellé a megvalósulási áttételt, cselekvéseink eredményeinek arányát az eseményláncot elindító cselekvéshez is figyelembe vesszük; a tudatosodástól a cselekvéshez vezető folyamat bennünk zajlik le, míg a cselekvéstől a megvalósulásig a világban. Az élet jellegéből fakadó előreláthatatlanul nagy áttétel elvének akkor felelünk meg, ha cselekvéseink intenzívek, célra irányulok és a legszélesebb skálájúak egyrészt a cselekvésig tartó folyamatban; másrészt a folyamat második állomását tekintve, olyan cselekvésekre szánjuk el eleve magunkat, melyek megvalósulási áttétele a lehető legnagyobb. Az élet jellegéből fakadó áttétel-növelési alapelvnek tehát akkor felelünk meg leginkább, ha a legnagyobb horderejű cselekvést hajtjuk végre —, ehhez meg kell ismernünk a külvilág egészét is, hogy eldönthessük, melyik téren ad számunkra lehetőséget a legnagyobb, legteljesebb megvalósuláshoz, melyek a világ azon erővonalai, melyek mentén az általunk létrehozott hatások a legjobban felerősödnek. Élőlény-e a világegyetem mint egész? A külvilág, a világegyetem megismerése tehát létünk kibontakoztatásának, rendeltetésünk betöltésének alapvető feltétele; elsősorban a világegyetem és az élet természete és viszonya egymáshoz, valamint a világegyetem és az emberi lét kapcsolatainak megismerése alapvető fontosságúak számunkra. 30
