Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Molnár László: A lakosság véleménye a poszterkínálatról és a piac várható irányzata
előfordul a poszterek iránti közömbösség, de ezeket külön megcélozni nem szükséges. Az általános befolyásolási eszköztárt e terméknél — részben a tetszés, részben a használatra vonatkozó információk alapján — amúgy is olyan tartalommal kell megtölteni, amely intellektuális, fiatalos, modern életvitelre számít. Más szavakkal: a releváns fogyasztóréteghez irányított mondanivaló ezt a réteget sem fogja érintetlenül hagyni. 3. csoport: Az elutasítók, negatív magatartású fogyasztók rétege Jóllehet ez a réteg valamivel szűkebb, mint a közömbös véleményen lévők, arányuk a mintában — s feltehetően a valóságban is — nem elhanyagolható. Az alkalmazott mérőszámok jól mutatják, hogy ez a csoport nagyon karakterisztikus, bizonyos rétegek és csoportok nagyon nagy vagy nagyon kismértékben helyezkednek az elutasítás álláspontjára. Nagyon sok fővárosi és viszonylag kevés községben élőre jellemző ez az elutasító vélemény. Az elutasítás mértéke szerint a vidéki városiak emelkednek ki, a csak „nem tetsző” véleményen lévők pedig főleg fővárosi lakosok. Az inaktív csoport magas értékű elutasító magatartása mögött életkori, életviteli mozzanatok húzódnak meg. A szellemi alkalmazotti rétegnél pedig az tehető fel, hogy közülük sokan a posztert „másolatnak”, „pótmegoldásnak”, presztízst rontó eszköznek minősítik. Nagyon valószínű az is, hogy jövedelmi viszonyaik is kedvezőbbek az elutasítók e csoportjának, mint az ellentétes csoporthoz tartozóknak. Érdekes, hogy a mezőgazdasággal közvetlen kapcsolatban állók között milyen kevesen utasítják el a posztert. Az elutasítás és az életkor közötti szoros korreláció még nyilvánvalóbb, mint a tetszés és az életkor között megállapítható. A fiatalok közül alig van ilyen magatartású, az idősek között pedig jóval arányukon felüli az elutasítás. Az elutasítók két csoportját szemügyre véve a negatív állásfoglalás korspecifikuma még élesebben megnyilvánul. 1.1 Vélemények a poszterek elhelyezéséről A kérdezés első szakaszában, az általános információk rögzítése közben tettük fel azt a kérdést, hogy milyen célt szolgál, hová való a lakásban a poszter. Több választ is megadhattak, s ezzel a lehetőséggel éltek is a megkérdezettek. Átlagban minden válaszoló két véleményt közölt. A teljes mintára vonatkozó eloszlásokat az 5. sz. táblázatban mutatjuk be a lakóhely és családnagyság szerinti csoportosításban. A kínálat szerkezetét is érintő válaszok eloszlását vizsgálva feltűnik, hogy a községekben élők jóval több alkalmazási területet említettek, mint a városi lakosok, és különösen a fővárosiak. A család létszáma is befolyásolja a vélemények számát, ami közvetve a lakásméretek és a gyerekek számának közvetett hatásaként is értékelhető. Az említések kb. 10%-a jut a térhatás növelésére, ami a vártnál alacsonyabb érték. Ez a reklámérv tehát nem látszik olyan fontosnak, mint a díszités, az esztétikai hatás, vagy a környezet változatossá tételének igénye. Jellemző, hogy a térhatást a vidéki városban élők jóval többen említik, mint az ellentétes csoportokhoz tartozók. A lakás egyes funkcionális helyiségei közül a várakozással egybeesőén a hall és a gyerekszoba emelkedik ki. Az ilyen véleményen lévők között a községi lakosok és a nagycsaládosok emelkednek ki, de a különbségek nem élesek, tehát általános érvényűnek minősíthetők. Fontosnak látszik az is, hogy viszonylag sokan utalnak arra, hogy a poszterek üdülőkbe, hétvégi házakba való dekorációk. Miután az üdülővel rendelkezők száma jelentős és arányuk egyre növekszik, ez a réteg fontos potenciális felvevőkörnek minősíthető. A konyha, étkező, illetve az ajtók említése jóval ritkább, mint az eddig említett területek. A családok létszáma és az étkezők említése közöttt van bizonyos összefüggés, de a többi felhasználási terület és a vizsgált változók közötti kapcsolat már esetleges. A válaszok életkor szerinti eloszlásából az derül ki, hogy a fiatalabb korosztályok jóval több célszerű alkalmazási helyet említenek, mint az idősek. Ez egybevág a tetszés—nem tetszés és az életkor közötti összefüggéssel, megerősíti az ott megállapított tényeket. Az 88
