Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Szabó Miklós: Vissza a természethez - Che Guevarától (A magyar poszterek és a magyar nosztalgiahullám)
Szabó Miklós Vissza a természethez — Che Guevarától (A magyar poszterek és a magyar nosztalgiahullám) ж .Aposzter, a plakát mintájára készült festményreprodukció vagy fotó őse a valódi plakát. A politikai plakát és a reklámplakát. Az utca dekorációja tehát. Amikor a hatvanas évek második felében, a hetvenes években a plakát — akkor még valódi plakát — bekerül a lakásba mint a festmény, a reprodukció, az olajnyomat, sőt esetleg még a falra akasztott családi fénykép utóda, az utca jön be a lakásba. Először az egyetemista gyerek, később már minden gyerek szobájában megjelenik. Az újabb plakátok már plakátok helyét veszik át: a kedvelt filmszínészplakát fotóinak helyét. Ezek azonban az intim és személyes szobadekorációk voltak. A szoba lakójának személyes vonzalmát, másoktól elkülönülő egyéniségét jelezte ez a fajta szobadísz. Külön világgá kívánta tenni a fiatalember „odúját”. Az újfajta plakát — mint mondom — az utcát hozta be a lakásba. Azt akarta mondani, hogy a plakátot kiragasztó lakó nem érzi magát az utcától, az ott nyüzsgő élettől elkülönült világban, nem kíván az utca világától lakása privát-intim világában elkülönülni. Ugyanakkor ez a fajta nyitás az utca felé nagyon is fenn akarta tartani, sőt új módon még jobban megerősíteni, hangsúlyozni a gyerekszoba bizonyos fajta eddigi különállását, azt a különállást, amit már a filmszínészfotó is jelentett. A szülői lakrésztől való különállást hangsúlyozta. Ahogy a filmsztár plakátképe azt is jelentette, hogy az ifjú ember példaképe nem a családi lakrészben, díszhelyen, falon terpeszkedő nagypapa vagy nagybácsi, úgy most az utca behívása a lakásba ugyanezt az elkülönülést akarta az exkluzív családiasságtól még jobban hangsúlyozni. Az utca plakátjai részben politikai plakátok voltak: az ifjúságot mozgató, újbaloldali avantgardizmus védszentjeinek képmásai. Che Guevara, Ho Si Minh, Martin Luther King, kinél más. Részben reklámplakátok. Nem mintha a kiragasztó bármi érdeklődést mutatott volna az áru iránt, amit a reklám népszerűsített. Ellenkezőleg. Azon túl, hogy a reklám az utca, a külvilág, a privát önmagunkba be nem fordulás szimbóluma volt, eredeti funkciójából kiemelve mintegy zárójelbe, ironikus összefüggésbe került. Koncept- té a konceptgyártó művészeti tevékenység részévé vált, mint triviális használati tárgy, amelyet kiemelve eredeti funkciójából, műalkotássá váltottak. Ahol az ifjúság saját identitását állítja és hangsúlyozza, a felnőtté válás, a felnőtt nyárspolgárvilág taposómalmába való beilleszkedés ellen tiltakozik. Ehhez kevés az, hogy látványosan felmondják a polgári lakás exkluzivitását, és behozzák az utcát lakásukba. Ez az utca még maga is ugyanaz a polgári világ, ha tágasabb, szabadabb is. Az ifjúság-identitás avantgárdizmusának az egész polgári miliő elutasítását kell demonstrálnia. Elsősorban azzal, hogy érzékeltetik ennek a miliőnek feltételezett értelmetlenségét, abszurditását, visszataszító diszharmóniáját, ami cukrozott felszíni harmóniája mögött rejtőzik. Mindez megjelenik a diákszoba díszítésében is. A plakátok mellett, a példaképek és vonatkozási tényezők: avantgárd politikai próféták és beat-rock zenekarok mellett a montázsok, melyek szétszedik, eredeti összefüggéseiből kiveszik a környező világ képeit, és zűrzavaros fantomvilág képeivé ragasztják össze. Az ellenséges burzsoá káosz karikatúrái ezek a montázsok, majd egyre inkább a vele szembeállított sajátnak igeneit, a vélt teremtő, kreatív káosz ' X 56
