Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Hatvani Dániel: Aktnaptárjaim margójára (vers)
Hatvani Dániel Aktnaptárjaim margójára Hevernék cipóvá pirult hasatokon, vagy a derítő és (fel)derített fényben a mellbimbók karamell-ormai között fölfeszülve a delej ező ívre. De marad a szigorú papír s a ringyó festék ígérete mind sűrűbb falainkon. Már-már megállók a szőrzet elsőbbségadás-háromszöge előtt (mondják az orvosok: lassítani kell az iramot úgyis), elfeledvén, hogy a továbbhaladót balzsamozza mézsűrű mámor, csontig szikrázó veszedelem. Pucér kishúgaim, ti vagytok az utolsó ikonosztáz a férfivilág kirabolt templomában. Beleégeti jövőtlen vigasz árnyékotok a mosdatlan vakolatba, váltok megfejtetlen üzenetté a maghasadásban villanó istenítélet után. Hol vagytok, merre jártok? Már visszapattan minden kérdés az ég köldökéig rúgott legszebb csillagról. Futó ismerősök válasza, mint akármely kődarab gördül le a tudat kialudt vulkáni hegyoldaláról. Majdnem mindegy már, mi ragyog fel a combok határolta horizonton:
