Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Klaniczay Gábor: Nők a falon (Gondolatok az aktposzter természetéről)
leendő nézők nevében ők maguk a voyeurök, ők az intim-szexi-tréfás jelenetek kiagyalói, ők gerjesztik a modellben a felkínálkozó gesztusok, pillantások egy-egy vonzó együttesét, hogy eladhassák azt a majdani szemlélőknek. 4. A BEMUTATÁS SZABÁLYAI elsősorban az anatómiai lehetőségek jegyében alakulnak. Az aktkép szemlélőjének a figyelme természetszerűen az erotikus szempontból érdekes testrészekre irányul: a kép olvasata tehát itt kezdődik. Fontos, hogy ezek közül melyikre vagy ezek milyen kombinációjára kerül a hangsúly, és hogyan. A poszter formájában hosszabb „vizuális fogyasztásra” szánt meztelen nőnek a legizgatóbb testrészei után minden egyéb látható porcikáját is megszemlélik, fontos tehát az is, hogy ezek hogy illeszkednek a felfedett intimitásokhoz, erősítik-e vagy rontják annak vonzerejét. Végső soron az aktkép hatásmechanizmusa egy körkörös folyamatként írható le: az erotikus részletekre történő rácsodálkozást követően a szem bekalandozza a kép többi részletét, hogy az összhatás minősítése után hamar visszatérhessen a vágykeltő testrészekhez. Vizsgáljuk most meg, milyen alaplehetőségekkel gazdálkodnak a kommersz aktfotó készítői, miként strukturálják a meztelenség látványát, hogy zavartalanná tegyék a szemlélő élvezetét. Mint maguk a „fogyasztók”, kezdjük mi is a legizgatóbb pontokon. A legtöbb kép főszereplője a női mell. Ennek sokféle oka van: a mellek megmutatása tulajdonképpen csak félmeztelenség, a szép mell látványa vitathatatlanul esztétikus, eroti- kuma nem obszcén — látványa mindezért a prűdebb közízlés számára is viszonylag könnyen elfogadható. A mell mindig is központi szerepet játszott a női testiség nyilvánosság előtti prezentációjában: a dekoltázs, az alsóneműk mellformát kiemelő, sejteni engedő leleményei, az áttetsző, testhez simuló blúzok, trikók újra meg újra ráirányították a figyelmet. A keblek középpontba kerülését különösen előmozdította az ötvenes évek nőeszménye, Marilyn Monroe és Sophia Loren kora, amikor a kommersz aktfotó a Playboy nyomdokaiban először vált nemzetközi dömpingtermékké. A mell formájának, nehézkedésének, tartásának a bemutatása az az igény, ami olyan gyakran álló vagy ülő pozíciót diktál a kommersz aktfotók modelljeinek. Az enyhén féloldalt fordított test teszi lehetővé, hogy legalább az egyik mell oldalnézetből, előnyösen kiemelkedő telt domborulatban látsszon; ugyanezt — testalkattól függően — az enyhe előredőlés, a támaszkodás, vagy épp ellenkezőleg, a valamilyen ürüggyel magasba emelt kar, a kifeszített mellkas fokozhatja; a világítás vagy a természetes fényhatás feladata, hogy majdhogynem kézzel foghatóan plasztikussá tegye a kebleket, s hangsúlyozza rajtuk a szinte kötelező izgatottsággal kiemelkedő mellbimbókat. A mellek kiemelt fontosságát mutatja, hogy a kommersz aktfotók többnyire dacoltak a hatvanas-hetvenes évek kicsinyfeszes mellű divateszményével, teret adnak viszont az anatómiai csodának beillő, gyerme- kies vágyakat ébresztő ősanyai óriásemlők tömegének. A női test másodikként megemlítendő látványossága a fenék. A női hátsónak már az Artemisz Kallipügoszt (= szépfenekű) megalkotó antik szobrászat óta nagy becsülete van: a három grácia antik és reneszánsz-barokk ábrázolásain a két szembeforduló akt közé, középre kerül a pucér fenekét illegető harmadik. Az aktfestészet és az aktfotó történetét szemlélve úgy tűnik, hogy a fenék meghatározott időszakonként kerül előtérbe: főszerepet kap például a XVIII—XIX. század festészetében (Boucher és Ingres aktjainál), vagy a századelő bájos és kacér aktképeslapjain. A második világháborús amerikai katonákat stimuláló „Pin-up-girl” (falra tűzhető lány) kínálatban külön neve is volt a fenékmutogatás toposzának: „cheesecake tradition” (túrótorta-tradíció). Sokat mutatták a popsijukat a mellet kevésbé díjazó hatvanas években is — nálunk viszont a közelmúltban mintha kisebb lenne a becsülete. A hátulnézetben mutatott meztelen női test esztétikumát elfogadhatóvá teszi, hogy noha a figyelem ott közelebb jut az „altesthez”, a vágy forrásához, mégsem feltétlenül kerül az obsz- cenitás látszatába. A fenék páros gömbölydedsége és csintalan felfedése inkább a mellek látványát helyettesíti. Plasztikus formája, a hát és a csípő hajlataiból kiemelkedő domborulata, a simán hullámzó meztelen bőrfelület folytonossága valamiféle zárt, buja nőiség képét idézi 33
