Forrás, 1988 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 11. szám - Klaniczay Gábor: Nők a falon (Gondolatok az aktposzter természetéről)
harmadik pedig, amikor a néző „voyeur” (kukkoló) módjára kilesheti valakinek a lencsevégre kapott meztelenségét úgy, hogy a modellnek (legalábbis a kép tanúsága szerint) erről fogalma sincs. Nem véletlen, hogy a nyolcvanas évek elején kibontakozó magyar akposzterkínálat, miután a művészieskedő műtermi beállítások szemmel láthatóan nem hoztak sikert, második menetben az utóbbi megoldással közelítette meg a prűd közízlést: Adria-parti napozójelenetek, önfeledten a homokban túrkáló vízparti sellők, délegyházi nudista strandolok képeivel kezdte. A „voyeur-helyzet” egy szofisztikáltabb variációja a budoárjában, tükre előtt meztelenül üldögélő, vagy elegáns szecessziós foteljében, neglizsében olvasgató hölgy látványa. A felkínálkozás és az élőkép konvenciói természetesen bonyolultabbak, s a modellek illetve a fotós lehetőségein, „eszközhasználatán” alapulnak. Mielőtt ezeket sorra vennénk, érdemes röviden felsorolni, milyen más értékelhető szabályszerűségek vonatkoznak a modellre és a fotósra. Az aktposzter, mint már említettem, konkrét nőket ábrázol, és nem elvont női testeket. Ezért olyan fontos, hogy az arcukat is lássuk — hiába a legszebb idomok, ha az arc elfordul, homályba borul, szégyenlősen elfedi az előrebocsátott hajzuhatag, kalap vagy valami egyéb trükk. A számításba itt hiba csúszik. Arról van ugyanis szó, hogy a szemlélőt a rejtett testrészek és az arc, a nézés összefüggése izgatja. Az aktposzter vásárlója komplex élményt akar: nemcsak a kitárulkozásra kíváncsi, hanem arra is, hogy miként „állja”, hogyan oldja meg a modell ezt a helyzetet. Ez a követelmény egyébként a leggyakoribb hibaforrás is: a modell üres tekintete, suta tartása könnyen lerombolhatja a különben tökéletes testrészek kellemes benyomását. Amikor arról van szó, hogy a modellnek tartani kell tudni magát, s „dögösnek” kell lennie, akkor valójában a lehetséges szerepek sorából kell a maga számára kiválasztani a megfelelőt (Vénusz, boszorkány, démon, amazon, vamp, Lolita, gésa, pásztorleányka — hogy csak a hízelgőbbeket említsem). A szerepek kötődhetnek az épp ügyeletes szépségideálok, sztárok mintáihoz is — akik egyébként (mint Marilyn Monroe, Brigitte Bardot, Jane Fonda) ehhez meztelen modellt is felkínáltak. A kötelező szerepvállalás az aktmagazinok „playmate”-jei esetében a részletes bemutatkozás szélsőségeihez is elvezet: a fogyasztó úgy érzi, hogy az intim testrészek látványa, s az igéző pillantások nyomán minden egyéb bizalmasságra is igényt tarthat. Az anatómia és a szerepvállalás alapján felépülő naiv karakterológiát a befogadó persze a végtelenségig bővítheti, kiegészítheti a kevésbé hízelgő típusoknak azzal a sorával, ami a nőkről alkotott pornográf felfogásban közkeletű. A mell, fenék, testalkat tipológiája kombinálódik itt a feltételezett nőtípusra és annak szexuális habitusaira vonatkozó sejtésekkel. Ugyanez jelenik meg, amikor a (látott) alkat- és a (feltételezett) mentalitás- és temperamentumbeli különbségeket a különböző nemzeti hovatartozás indokolja (ide tartozik a nyilvánvaló egzotikum, a színesbőrű nők esete is). Az összehasonlítás, a karaktero- lógia lehetőségével a legjobban a poszter és a magazin között félúton levő poszternaptár gazdálkodik: egyenletesen, havonként beosztva, elrendezett sorrendben vonultatja fel az aktbemutató résztvevőit, megpróbálva őket még az évszakokhoz is hozzárendelni, s bármikor sorozatszerű diszszemle is tartható belőlük. (Tegyük ehhez hozzá, hogy a poszterrel szemben a naptár a nézőnek alibit is szolgáltat — a funkció, s a havi cserélődés ideiglenessége kisebb azonosulást követel az illető képpel, mint a poszter esetében.) Láthatjuk, a modell szerepe tudatosan és öntudatlanul is messze túlmegy azon a puszta tényen, hogy engedi lencsevégre kapni mezítelen testét. Ezt a fotográfusok is tudják, akiknek a helyzete — nem akarom őket megbántani — valahol félúton van a művész és a portékáját eladni kívánó lánykereskedő között. Természetesen ők azok, akik már eleve valami ilyesféle karakterológia jegyében válogatják ki a széptestű lányok közül a jó modelleket, ők azok, akik beállításokkal és sok más kellékkel e tipológiát ki tudják emelni — a 31
