Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 7. szám - Mészáros György: Újabb adalékok a cigányok történetéhez
szöktünk. Szökésemet a véletlennek köszönhetem. A katonák cókmókjával megrakott kocsit hajtottam. Az egyik katona lovának lába lesántult, miután hosszú ideje már patkó nélkül volt. Akkor este így szólt hozzám az egyik katona: Kállai, eredj be a faluba, keress egy kovácsot, veress fel patkót, de két óra múlva itt legyél. Ha nem jössz vissza, megkeresünk és lelövünk, mint egy kutyát. Természetesen mindent megígértem. Nemsokára találtam is egy kovácsot. A lovat nála hagytam azzal, hogy nemsokára visszajövök érte, elmegyek abrakot szerezni. Persze sohasem mentem vissza. Irány az erdő. A barátom is velem jött. Az erdőben már sok visszafelé szökő cigánnyal találkoztunk.” Arra a kérdésre, hogy miért nem sikerült a nyilasoknak összegyűjteni a cigányokat, Kállai így válaszolt: „Először csak a munkaképes cigányokat kapkodták össze innen-onnan. Csak később, 1944 őszén jöttek a csendőrök a cigánytelepre összeírni az összes cigányt. Az összeírást követő éjszaka azonban a cigányok igen jelentős része megszökött a telepről, nyakába vette az erdőt, ki hová tudott. A csendőrök csak az otthon maradottakat tudták összefogdosni.” Az 1949-es népszámlálás során Magyarországon 37 ezren vallották magukat cigánynak. A lakosság száma akkor 9,8 millió volt. Mondanunk sem kell, hogy a 37 ezres szám hamis, akkor is legalább 200—220 ezer cigány élt hazánkban. A cigányok ösztönösen féltek az összeírástól, élénken emlékeztek 1944-re, ezért — főleg a magyar anyanyelvűek — magyarnak vallották magukat. Lélekszámúk ma kb. 500 ezer. Hazánkban korábban az oláh cigányok cigány (törzsi) és familiáris neveket viseltek, de később ez a hagyomány megszűnt. A „cigány” nevek főleg volt foglalkozásokat jeleztek, a familiáris név származhatott a nevezetesebb családfő nevéből, csúfnevéből, vagy abból a helységnévből, ahol először megtelepedtek. Lejegyeztem a cigányoktól hallott cigány vagy ragadvány és familiáris neveket: Cigány vagy ragadványnevek: Kacsári — vályogvető; Lovári — lócsiszár; Bugári, talán a bolgár cigány népnévből (szerb bugár = bolgár); Csurári — szita és rostakészítő; Balajári — teknőkészítő; Patrinári — kereskedő; Románo rom — rézműves; Colári — szőnyeges; Cerhári — sátoros; Kelde- rási (Kelderári) — üstfoltozó'; Drizári — rongyos, rongyszedő; Bodóci — fémműves; Kherári — házaló; Masári — halász; Fódozóvo — foltozó; Fragyelári — fúrókészítő; Kolompári — vas- és fémműves; Gurvári — tehenész; Macsári — dögös. Familiáris nevek: Csokestye: 1. a Fejér megyei Csókakő község nevéből, 2. csóka, varjú, vagy holló cigány állatnévből; Badestye: a családfő nevéből; Lucestye, Dudumestye, Markulestye, Kodes- tye, Kudestye, Pirancestye, Janestyók, Botosestye, Hantestye, Mugurestye, Pámo vagy Párnestye, Neneka, Kárálestye: ugyancsak a családfő nevéből; Csámpásostye, Ducestye (púposok), Sosojestye: (a cigány sosoj „nyúl” szóból), a családfő csúfnevéből; Kozákestye: talán a „kozák” szóból; Csirikli (madár), Ruva (farkas): valószínűleg nem totemállat névből, hanem a nevezetesebb családfők csúfnevéből; Katonestye: a magyar „katona” szóból; Hercegestye: 1. Hercegszőlős nevéből, 2. hercegtől származók, utalás lehet a József főherceg által létrehozott cigánytelepi lakókra a Fejér megyei Alcsúton; Buzestye: a romániai BUZAÜ város nevéből; a Trombestye, Grancestye eredete ismeretlen. Hurdes- tye a churd „apró” cigány szóból. A többi vlach cigány lolle perenge „piroshasúak”-nak nevezte őket. A cigány nyelvekről Magyarországon jelenleg négy fő cigány nyelvjárás található. A legelterjedtebb az oláh (vlach), néhány ezer főre és kisebb földrajzi területre korlátozódik a fódozó (e megjelölés helyett másutt a gurvári, masári vagy cerhári használatos). Még kisebb a magyar cigány (romungro) nyelvjárást beszélők száma, ezek főleg Eszak- Magyarországon élnek, és csupán néhány száz fő beszéli a német cigány (szinto) nyelvjárást. A négy nyelvjárás közötti eltérés igen nagy, főleg a nagyszámú eltérő kölcsönszavak miatt. Valamennyi nyelvjáráson belül nyelvjárási alcsoportokat különböztetünk meg, amelyek között az eltérés már kisebb mértékű. 66
