Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Sz. Mikus Edit: Egy meg nem vívott szexuális forradalom hanyatlása
Sz. Mikus Edit Egy meg nem vívott szexuális forradalom hanyatlása ^»Szexualitásról, szexuális kultúráról ma egy kicsit talán divat is beszélni, írni, mindezen túl azonban társadalmi szükségszerűség is. A hazai szexológia csak most van kibontakozóban, eredményeit elsősorban résztudományai produkálják: a pszichiátria, a pszichológia és a szociológia. Az már elfogadott tény, hogy a szexualitás társadalmi jelenségként kezelendő; túlnőtte a magánélet kereteit, hiszen a kapcsolatteremtési — gyakran szexuális eredőjű — problémák is indokolják az öngyilkosságok, a válások igen magas számát. A jó, hatékony szexuálpedagógia is most próbálja ki új módszereit, s az ún. családi életre nevelés programjai sem hoztak még megfelelő eredményeket. Az azonban mindenki számára egyértelmű, hogy a nemi életre és családi életre neveléssel többet kell foglalkozni, s fel kell tárni hatékony formáit. Közel öt éven át folytak ezirányú kísérletek a kecskeméti Erdei Ferenc Megyei Művelődési Központban, melynek alapelveit, s gyakorlati tapasztalatait Szexológia és közművelődés címmel egyetemi szakdolgozatként foglaltam össze. Az itt közreadott tanulmány e munka része, pontosabban három fejezete: — a szexualitást kultúraalkotó jelenségként kezelő elméletek összegzése; — a szexuálkultúrtörténet vázlata; — s a hazai szexuális forradalom elve — szubjektív megfogalmazásban. A dolgozat céljának tekintettem a szexológia közművelődésbe kerülésének, legalizálásának elvi és gyakorlati bizonyítását. Nem született új elmélet, csupán az eddigiek szintetizálására törekedtem, s önkényesen kiemeltem azokat a részeket, melyek a kultúra-összefüggéseket hangsúlyozzák. A szexualitás mint a kultúra szerves része Biológiai létünk alapeleme a táplálkozás, a szexualitás, a test védelme. „Minden kultúrának ki kell elégítenie a szükségletek biológiai rendszerét.” ... „minden” a termékek és a szimbolika felhasználásával járó kulturális teljesítmény az emberi szevezetnek eszközökkel való kiterjesztése, és közvetlenül vagy közvetve valamilyen testi szükséglet kielégítésére irányul.” [1] Biológiai létünk meghatározója a test, s ennek ápolása, védelme többek közt a kultúrának is feladata. E feladatok közül néhányat, pl. az étkezés kultúráját, az öltözködés, az egészséges életmód kultúráját az európai gondolkodás sokkal inkább képes elfogadni, mint pl. a szexualitás kultúrájának szükségességét, alapvető voltát az egyén kultúrájának egészében. A szexualitás és kultúra összefüggéseit, a kultúra-fogalom szexualizált megközelítését Sigmund Freud fogalmazta meg először; munkásságától az európai szexuális forradalom, a szexuális kulturáltsági igény felkeltésének kezdeteit számíthatjuk. Az általa kidolgozott módszert, a pszichoanalízist nemcsak az egyén problémáinak feltárására használta, s terápiás módszerként alkalmazta, hanem egy egész társadalom problémafeltáró módszereként eredményesnek vélte. Én-struktúrájában az ösztön-énben működő alapvető szexuális ösztön szerepét, annak hatásait hangsúlyozta. Ugyancsak meghatározónak vélte az Odi57
