Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 9. szám - Lehoczki Károly: 1546-os folyamkilométer: vers - részlet
Lehoczki Károly 1546-os folyamkilométer (részlet) Úszik az árban a rönk, nyalja, görgeti elemek szürke nyelve, dadogó ajkon a hab, kiül peremére a tajték. Fordul a súly, húzza az örvény, dobja ki újra, rántja a lég, de kifullad s elejti, döccen a mélybe, ring a törzs bársonyos ágyán az erőknek. Surrog a folyó térben, időben. Mongolszemű lány. Saruját levéve lépdel a tájon, duzzadt szemöldöke az erdők. Hajlik a föld, szoknyája a szélben, bokája se látszik, hangja se hallik, csak a dúdolása, csak macska tekintete ragyog föl, mikor a falvak kigömbölyödnek lába nyomán. Koppan a kő a kőhöz, törlődik a kemény kavics is, homokos tenyere a partnak szorítja a medret össze középre. Hajtja, pofozza hullám a hullámot, kergeti, átbukik, öklözi előre. Jön, jön a folyó, s továbbmegy. Állok a gáton, hidat ver a nap, ballag rajta túlról az este. Pilledt húsukat a fák enyhítő párával beterítik. Nyújtózik a rét, lepihenne, de szúnyogok kelnek és a víz morajával összevegyül újra az élet. Azután csönd. Csak az ember lámpája virraszt. Gyanús tűzzel lobban az éjben. Csillagmagányú férfi! — lesd el a titkot, elemek sötét fegyelmét, s térj nyugovóra. Holnapod hozza már a folyó.
