Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 1. szám - Lehoczki Károly: Hatszáz öl kukorica: elbeszélés
Lehoczki Károly Hatszáz öl kukorica Ms,! Вгггг . .. — Húzd! Вгггг ... — Na még ... brrrr . .. egyszer ... brrrr. Felegyenesedik, megropogtatja a derekát, kiköp a szántásra. — Majd csak kieszi a fene! Átles a vezetőfülke mögött a másik oldalra. Elröhögi magát. — Mi az Dokikám, frányább a gumikesztyű, mi? — Aha. — Világos. Nem kell annyit taszigálni, ráadásul az ember bütykét sem cseszi szét. No, kapd el a végét srác, lendítünk rajta még párat, aztán ott bassza az isten az egészet, ahol van! Hé, ott elől, kuki, hallasz? — Mi az drága? — Nyomjad pajti, csak frissiben! — Várjál csillagom. Máris. Egy pillanat. — Mi az anyám kínját totojászol, nyomjad azt a gázt, vagy előremegyek! — A gázt? Én már a nadrágom nyomtam lefelé. — Marha. Látod Doki, micsoda országos tulokkal kell... brrrr ... az embernek együtt dolgoznia, de nem is ... brrrr ... szólnék semmit, ha legalább órabérben ... brrrr ... menne az agyamra ez a tapló. Huhh! A keservit, dög nehéz tákolmány. A kombájn kiér a tarló mögötti füves partra, két első kerekével megtámaszkodik egy meredélyen és éppen akkora rést nyit a hasa alatt, ahová már be lehet bújni. — Na, Doki, beférsz? Az rápislant az olajos, alig huszonöt centiméterre a szántás fölé emelkedő alvázra s összehúzza a mackófölsőjét. — Miért kérded? Nem elég rossz? — Neked aztán van eszed, pajtás. Hiába, értelmiségi. Vigyázz csak, kussolj arrább egy kicsit, majd én megpróbálom. Hé, Győzőkém, csak nem valami nőt szedtél fel már megint, nagyon hallgatsz ott elől? — Jövök, jövök — dörmögi Győző a kombájn előtt álló GAZ-ból s nagyot csattan a vasajtó. Na, mi kell? Leoldjam a vontatókötelet? — Mi a francnak? Úgy akarod hazatolni? Megizzadsz, mire beérsz a géptelepre. — Tolni? Majd te megcsinálod, édesapám. A mi egyetlen aranykezű Jaci-macink. — Fogd be a pofád. Adj inkább egy harminchatos kulcsot. — Doki! Egy harminchatos kulcsot! — Hol van? — A ládában. — És a láda? 56
